2016. január 18., hétfő

1. Rész: Az új osztályvezető helyettes

Hellóó^^
Köszönöm, a plusz egy feliratkozót, és a három kommentet, ami a prológushoz jött. Ide is várok egy pár kommentet, ahogy feliratkozást is:)

Kellemes olvasást.

Taylor xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hill *

- Dr. Hill. A barátaimnak vagyok Abigel - helyeseltem vele, majd Dr. Hunt- ra néztem, aki felállt, majd elénk sétált. Szemébe néztem, s próbáltam a lehető legcsúnyább pillantásokkal jutalmazni. Tényleg nincs szükség újabb alkalmazottra, főleg nem Dr.Styles-ra.
 Úgy látszik megértette a dolgot, tekintetét elkapta, zavartan köhintett. Kezét a velem szemben álló férfi vállára tette, s megpaskolta.
- Ennyit akart csak, Dr. Hunt? - kérdeztem ridegen, miközben leültem az egyik kényelmes fotelbe, s idegesen haraptam ajkamba. Nagyon reméltem, hogy csak ennyit akart. Nem akarok hallani sem a leépítésről, sem a többiről.
- Dr. Styles, maga elmehet, viszont Dr. Hill- el beszédem van. - Az igazgató vissza ült a fekete irodai székébe, miközben a Sebészeti - sürgősségi osztály  leendő másod igazgatójára nézett.
Dr. Styles - akit parfüm gyilkosnak fogok hívni - felkapta szövetkabátját, kezet fogott Dr. Hun- tal, felém egy biccentést engedett meg, majd bárgyú vigyorral az arcán kisétált. S mikor az ajtó becsukódott, az adrenalin szintem túltengett bennem, felálltam, és az Igazgató elé álltam. Megtámasztottam magamat az asztalnál.
- Minden tiszteletem a magáé, de ez több a soknál! Maga is mondta, hogy leépítés következik, de felvesz még egy orvost, aki nem való ide! Rá nézett már erre a férfire? Már így is pszichopatának tűnik, később akkor mi lesz? - emeltem fel hangomat. Dr. Hunt csak hümmögött egyet.
- Abigel, kérem. Szükség volt Dr. Stylesra...
- Azért, hogy az osztályon lévő összes női ápolót, orvost, rezidenst és a többit felhasználja testi vágyainak kielégülésére, teherbe ejtse őket, azok meg vígan elvonuljanak gyesre? - fintorodtam el és dühösen csaptam az asztalra. Dr. Hunt állkapcsa kissé megfeszült, felpattant székéből, s velem szemben állt. Megtámaszkodott az asztalon, úgy, hogy arcunk egy vonalban legyen.
- Ne legyen tiszteletlen, Dr. Hill! Mr. Styles jó orvos, kitűnő eredményekkel büszkélkedhetett a Black Widow Anatomy-n! - mély érdes hangja hátborzongatóan hatna másokra, de nem rám. Idegesen harapok ajkamba.
- Szóval akkor minden bizonnyal maga is tudja, hogy a Black Widow Anatomy igazgatója, Agatha Hells, szinte minden egyes orvossal viszonyt hoz létre! Akkor Mr. Styles miért lenne kivétel? Vállig állíthatom, hogy a maga nagyra becsült Dr. Styles- a is közöttük volt. Nem gondolja, hogy azért büszkélkedhetik ilyen jó eredményekkel? - Dr. Hunt kissé idegesen nézi szememet, miközben előrébb hajolt. 
- Most mondom el egyszer, s utoljára! Dr. Styles a maga osztályán fog dolgozni, ha tetszik, ha nem. Most pedig viszlát Dr. Hill! - hangját egyre feljebb emelte. Összerezzentem, s sértetten ballagtam az ajtó fele, ám még utoljára vissza szóltam.
- Majd maga is be fogja látni, hogy nincs szükség Dr. Styles-ra! - s választ sem várva mentem ki. Sebes léptekkel haladtam a lifthez, ami hamarosan megérkezett. Beszálltam, majd megnyomtam az ötödik emelet gombját. Ám a lift megállt a hatodik emeleten, s Owen lépett be. Halványan elmosolyodtam, majd mikor mellem lépett ölelésbe vont.
- Épp hozzád indultam! - csókolt hajamba. Egy sóhajtást követően mellkasába bújtam.
- Most voltam apádnál - pillantottam fel rá.  Igaz, Owen nem volt valami fiatal, inkább középkorú férfi. Az apjának köszönhetően ismertük meg egymást. Mondhatni.. Szerelem volt első műtéskor. 
- Mit kerestél te apámnál? - hangja kissé ijedt volt, mintha ő is a leépítésre gondolt volna. - Ugye...ugye nem?
Halványan elmosolyodtam, megráztam fejemet majd elengedtem és mellé álltam. Owen megfogta kezemet,ujjainkat összefűzte.
S mikor a lift megállt az ötödik emeleten, kénytelenek voltunk elengedni egymás kezét. Kilépve a liftből belekezdtem.
- Jött egy új orvos, az osztályra. Ő lesz az osztályvezető helyettesem - forgattam szemet, miközben a nővérszobába ballagtunk. 
- De minek neked helyettes?
- Apád kitalálta. És bemutatott az új dokinak. Dr. Harry Styles- nek - forgattam szemet. Szemem sarkából tekintetem az egyik kórteremre siklott, ahonnan az említett férfi jött ki. Már teljesen fel volt öltözve. Sötét kék ruha, rá a köpeny. Rendezetlenül túrt hajába, majd becsukta maga mögött az ajtót. Mintha tudta volna, tekintetét rám kapta. Fejemet Owen fele fordítottam.
- És mi vele a baj? - barátom kíváncsian nézett rám, miközben megtámaszkodott a pult oldalánál. 
- Minden - inkább nem kezdtem el sorolni, mert Dr. Styles lassan mellénk sétált. Letette a kórlapot, majd ránk pillantott. 
- Üdv - nézett barátomra, halvány mosollyal. Owen rá nézett, tetőtől talpig végig mérte, míg el nem lökte magát a pulttól és kezet nyújtott.
- Helló! Dr. Owen Hunt vagyok. Abigel barátja! - hangsúlyozta ki az utolsó mondatot, miközben kezet fogtak.
- Dr. Harry Styles! Nagyon örvendek! - üveges tekintettel nézett barátomra, majd elengedte kezét. - Maga is ezen az osztályon dolgozik? - dőlt neki lazán a pultnak, göndör, mogyoróbarna hajába túrva. 
Owen mellé léptem, beszippantottam illatát, ami kissé klór, fertőtlenítő és bódító férfi spray- ből állt.
Barátom átkarolta derekamat, mire kisebb borzongás futott végig testemen.
- A traumatológián tevékenykedek, mint osztályvezető - Owen hangja a szokottnál is mélyebb volt.
- Tudod Owen, Dr. Styles épp indult az egyik betegéhez, igaz? - kissé szúrós pillantásokkal néztem a férfire, aki vigyorogva harapott ajkába. Szemében megcsillant valami, amit nem tudtam hova tenni.
- Sajnálom, Dr. Hill, de téved. Jelenleg semmi tennivalóm nincs. Sőt! Még nem is láttam az irodámat, nem mutatná meg? Szerintem maga jobban tudja  - Sármos vigyorral nézett rám, miközben próbálta magát "dobni". Elrejtettem egy fintort, majd felnéztem barátomra.
- Később találkozunk - sóhajtottam, majd felkaptam a pulton pihenő kórlapot, és előre ballagtam. Éreztem Dr.Styles tekintetét magamon, de nem nagyon foglalkoztam vele. Elvégre had nézzen. Addig nincs baj, míg hozzám nem ér.

A folyosó végén található iroda ajtajánál megállok, majd kezébe nyomom a kulcsot.
- Az irodája. Az enyém a recepciós pult mellett van, szóval ott megtalál. Szép napot! - elmentem mellette, majd az irodámba ballagtam. Beérve, becsuktam az ajtót, majd felkapcsoltam a lámpát. Hanyagul levágtam a kórlapot, amit eddig kezemben szorongattam, az asztalon lévő hatalmas kupacra, és helyet foglaltam. Megfordultam gurulós székemmel, és felhúztam a rolót, így beláttam egész Londont. Kikaptam fehér köpenyem zsebéből egy tollat, és átfésültem az egyik kórlapot, aláfirkantottam, végül egy újabb stócra pakoltam. Percek teltek el, mikor valaki kopogott.
- Nyitva! - szóltam ki, miközben egy zárójelentést írtam alá, amit már csak továbbítanom kell a recepciósnak.
Fejemet felkapom, mikor az illető belép. Az egyik, visszahúzódó nővérke állt előttem.
- Sajnálom, hogy megzavarom Dr.Hill, de szükség van magára! - azonnal felálltam, majd megkerültem az asztalt, fejemmel intettem, hogy kövessen, és kirohantam.
- Szóval mi is történt? - néztem rá kérdőn.
- Az a beteg, akit ma vittek volna haza, Mrs. Green, rohamot kapott - végül a kórterembe értünk, ahol már Dr. Styles is ott volt. Felkaptam az egyik sztetoszkópot, majd a beteghez léptem, aki mellett több asszisztens, és gyakornok volt.
- Mi volt a kiváltó ok? - tettem fel a kérdést, miközben megvizsgáltam, a már - már a százat taposó idős hölgyet. Mrs. Green volt az úgynevezett legyőzhetetlen beteg az osztályon. Az utóbbi években rengetegszer itt járt, még is mosolyogva távozott.
- A férje és az unokája nem voltak bent nála, mert mint kiderült, a férje, Mr.Green a traumatológiára került, majd az éjszaka folyamán életét vesztette. Mrs. Green ezt megtudta az egyik ápolótól, és hevesen kapkodni kezdte a levegőt, a későbbiekben pedig szívpanasza volt - vázolta le a dolgokat az egyik nővérke, mire csak bólintottam, majd beadtam az infúzióba egy kevéske nyugtatót. Dr. Styles egy nővérkével beszélgetett, majd mellém sétált, begörnyedt, hogy egy magasak legyünk.
- A beteg hány éves? - egyenesen a fülembe mormogott, rekedtes hangjától a hideg futkosott hátamon. Egy fintort elrejtve válaszoltam.
- Már majdnem száz. Az utóbbi években gyakrabban bekerült, de őszintén szólva, nem sok esélyt látok arra, hogy már ki fog innen kerülni - ráztam meg fejemet csalódottan. Ez volt az, amit soha sem szerettem. Imádtam a kórházban dolgozni, de az nem tetszett, hogy az emberek többsége itt halt meg. És az helyett, hogy az emberek otthon halnának meg,  egy klór és fertőtlenítő szaggal túlfűtött helyen csukódnak le örök álomra szemeik. Van, aki a műtőben halt meg, altatás alatt, egy orvos kezében. És a legszörnyűbb az egészben; úgy halsz meg, hogy nincs senkid.





19 megjegyzés:

  1. OMG*--* imádtam, őszintén szólva egy percre sem tudtam abbahagyni az olvasását! Rettentően imádom Harry karakterét, azt a magabiztosságát és ahogy Lexával bánik. Nagyon szórakoztató:D Alexa karakter pedig a legjobb, a kis lobbanékonysága örök jellemző rá:D Imádom ahogy fogalmazol, nem olyan sablon, unalmas mondatok és szerkesztések mint a legtöbb helyen^^ Kiváncsi vagyok nagyon a foltytatásra, tudom hogy még tépni fogom a hajam az izgatottságtól de már az eleje nagyon tetszik. Pláne az utolsó monológ a kórházakról és a halálról. Nagyon ott volt.:) Várom a folytatást puszi! :*

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm,köszönöm,köszönöm:D
    Bírtam drága Panci, ahogy elírtad a neveket, nem csalódtam benned:D
    Köszönöm, hogy kommenteltél, nagy örömmel tölt el:)

    Csók

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik! Elkepesztoen tetszenek a karakterek, es maga a tortenet is. Varom a folytatast! :)

    VálaszTörlés
  4. Eddig nagyon tetszik :D már várom a következő részeket :)

    VálaszTörlés
  5. Sziasztook!:)
    Nagyon - nagyon köszönöm,hogy szántatok rám pár percet, míg kommenteltetek:D
    Sietek vele, hétfőn olvashatjátok:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  6. Szia:)
    Nagyon tetszett a resz, mikorra varhato a folytatas?
    xx

    VálaszTörlés
  7. Szia!:)
    Hétfőn már olvashatod:)

    Xx Taylor

    VálaszTörlés
  8. Ahh..imádtam..nagyon jól irsz..egy újabb jó blog jövőjét látom..nagyon jó rész lett..gyorsan kövit💜💜

    VálaszTörlés
  9. Szia!:)
    Nagyon köszönöm, örülök neki, hogy így gondolod:)
    Holnap jön a 2.Rész:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  10. Szia! Megmondom őszintén,soha nen rajongtam az ilyesfajta blogokért,de a Tiéd megfogott. Imádom!��

    VálaszTörlés
  11. Helyesirasra figyelj jobban.
    Amugy, jol lenne ha kicsit utana neznel a dolgoknak mielott elkezesz irni. Nem lehet kapcsolatuk a kollegaknak, kulonbrn kirugjak oket. Foleg nem az igazgato hozza oket ossze...

    VálaszTörlés
  12. Unknown: Mar miert ne lehetne?! Nekem is van egy ismerosom aki korhazi dolgozo es a kollegajaban talalta meg a nagy O-t, megsem rugtak ki. Szoval.. :') Egyebkent remek resz lett! Megcsak nemreg kezdtem el olvasni a tortenetet de mar most imadom! Ne hagyd abba! <3
    Olel:
    Cat

    VálaszTörlés