2016. január 25., hétfő

2. Rész: Fejetlenség, az első áldozat

Sziasztok!
Nagyon köszönöm, hogy ennyi komment érkezett az első részhez.! Rengeteget jelent, ahogy a díj is, amit NiSzi-től kaptam az Év felfedezettje címen. Sokat jelent nekem, hogy megkaphattam ezt a díjat:)
Nagyon szépen köszönöm, hogy már 19 olvasóval büszkélkedhetek:)
Rengetegen kattintottatok a blogra egy hét alatt. Szóval fanatikusak vagyok!

Kellemes olvasást, várom a kommenteket:)

Taylor xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hill *

Szaladtam, ahogy a lábam csak bírta, a levegőt szinte nyeltem, majdnem elcsúsztam, hála a zárt papucsomnak. Beléptem a kórterembe, ahol körbe állták az idős asszonyt. Azonnal utat törtem magamnak a doktorok, hozzátartozók között.
- Mi történt? - kérdeztem kapkodva, közelebb lépve a beteghez, megnézve, hogy van- e még pulzusa, de már hiába volt.
- Újabb roham - éjszakára egy másik asszisztenst osztottak be, Dr.Styles-t pedig sehol nem láttam, holott ő is éjszakás volt, akárcsak én.
Hátrébb léptem, tekintetem a hozzátartozókra siklott. Unokák, és két idősebb felnőtt. Nyilván a gyerekeik lehettek. Egymást ölelve zokogtak, egyet kivéve.
Egy kislány, ki a maciját szorongatva, üveges kis szemeivel tekintgetettt. Minden félét mondott, ám az elcsukló hangja miatt csak pár szót tudtam kivenni; ,,szeretlek nagyi"
Igazából én is elérzékenyültem, de tartottam magamat, már amennyire sikerült.
Üveges tekintettel néztem az órámra, mely csuklómra fonódott, levettem az időből azt, ameddig ide értem.
- Halál beállta 2016.01.08.22:12. - hangom halk volt, kezemet az orvosi köpeny zsebébe simítottam, miközben rá néztem a nővérkére, aki rögzítette az időpontot, végül kezembe adta a kórlapot. Biccentve köszöntem meg. Nem bírtam ki. Oda mentem a kislányhoz, leguggoltam, végig simítottam törékeny, apró, könnytől áztatott arcán, és biztatóan rámosolyogtam.
Mikor mellénk sétáltak az unokák, és a két felnőtt, felálltam.
- Részvétem - mondtam halkan. Mindannyian tudták - kivéve a fiatal kislányt -, hogy nagyon gyenge volt Mrs.Green szervezete, és ha haza is ment volna,  hamarosan újból találkozhatott volna egy kórteremmel.
Végezetül, a kórlapot fogva mentem ki, végig ballagva a gyér fénnyel beborított folyosón. Az ajtók csukva voltak, semmi nesz nem volt, az én papucsom kopogásán kívül.
Csak pihenni akartam. Bedobni a csipogómat egy végtelen alagútba, ahol nem hallom meg, ha jelez. De mivel, ez lehetetlennek bizonyult, ezért kénytelen voltam beérni avval a csekélyke négy órával, amit az irodámban lévő kanapén töltöttem.
A folyosó végéhez ballagtam, Dr.Styles irodájához. Pár méterrel az ajtótól, különös hangokat hallottam, de betudtam annak, hogy csak a betegek azok. Végül két kopogás után be akartam menni, de nem nyílott az ajtó. Egy női nyögést hallottam, mely Dr.Styles nevét képezték. Szemet forgattam, de el is vigyorodtam. Megmondtam.
Én tudtam, tudtam, hogy meg fogja kamatyolni a nővérkéket. És az első az már meg is van. Szép Styles, nagyon szép. Inkább letettem a kórlapot az ajtó elé, mintsem, hogy lássam a kipirult, csapzott arcát, ahogy próbál normálisan beszélni, de nem jönne neki össze.
Kezemet zsebre rejtettem, majd vissza ballagtam az irodámba.
Fáradtan dobtam le a fehér köpenyemet, az ajtót bezártam, és végig feküdtem a kanapén, magamra húzva egy pokrócot, s mély álomba merültem.
Kivételesen kopogásra ébredtem, ami csak nem akart abba maradni. Morogva dobtam le magamról a meleget adó pokrócot, és belebújtam papucsomba, majd kizártam az ajtót, és kinyitottam.
Dr. Styles ijedten pillantott le rám, miközben összefüggéstelen mondatokat makogott.
- Most akkor normálisan! - förmedtem rá, miközben nekidőltem az ajtófélfának.
Dr. Styles nagyokat szuszogva, lassan megnyugodott.
- Dr. Hill! Jönnie kell! Tragédia!  Meghalt! - hangja kétségbeesetten csengett, miközben hajába túrt.
- Ha Mrs.Green-re gondol, akkor kicsit elkésett - ballagtam be az irodámba a köpenyemért, amit magamra vettem. Már reggel volt, szóval a munkaidőm lejárt. De, talán egy eset még belefér.
- Nem, nem az idős asszonyra gondolok. Az egyik nővér! Korai vizitre indultam, de előtte egy kávéra beugrottam a nővérszobába, és ott feküdt, holtan  - vázolta a dolgokat, mire ajkamba haraptam.
- Leellenőrizte a pulzusát? - kaptam fel az egyik kórlapot, miközben elmentem mellette. A folyosóra léptünk, ahol az igazgató sietett hozzánk.
- Hallották, hogy megöltek egy nővérkét? Ami még különösebb, az az, hogy nem ezen az osztályon dolgozott. És mindenkit érdekel, hogy hogyan került ide  - állt elénk, miközben idegesen vakarta meg tarkóját. 
- A gyilkos úgy látszik, hogy a kórházból - mondta halkan Harry. Végül jelentőségteljes pillantásokkal néztem az igazgatóra. Majd beugrott valami, mire teljes testtel Dr.Styles felé fordultam.
- Mondja, hol volt ma hajnalban? Maga is éjszakás volt, akárcsak én, és Mrs.Green-nek ismételten rohama volt. De maga nem volt jelen a kórterembe - Dr.Styles mintha elgondolkodott volna, száját beszédre invitálta, de nem jött neki össze. Már vigyorogni készültem, mikor végre rászánta magát a beszédre.
- Dolgom volt - hangja mélyebben csengett, mint eddig. Mintha arra utalt volna, hogy ne vallassam tovább. - És nem tartozik magára, hogy mit csináltam! - figyelmeztetett, miközben állkapcsa megfeszült. Mielőtt válaszoltam volna, biccentett Dr.Hunt-nak, és távozott. 
Bosszúsan sóhajtottam, miközben hajamba túrtam.
- Tudja már, hogy ki ölte meg? - néztem az igazgatóra, aki megrázta fejét.
- A rendőrök szerint, külsős volt. Pedig éjjel a biztonsági őrök is éberek voltak, de elméletileg semmit nem láttak. De ha Dr.Styles szerint kórházi dolgozó volt, akkor a rendőrök tévednek. Azt viszont nem tudjuk, hogy ki volt az áldozat.  Az arcát alig lehetett felismerni - és ekkor eszembe jutott. Elszaladtam, miközben agyam folyamatosan pörgött. Megálltam a táblánál, ahol minden egyes nap megírták a nővérek beosztását, ahogy a műtések időpontját, vagy, hogy melyik műtő szabad. Átfésültem a neveket, Dr.White-ot keresve, mikor megtaláltam, ajkaim elnyíltak egymástól. Tegnap éjszakára is beosztották, de.. nem volt ott, mikor Mrs.Green elhunyt.
Jó, ne feltételezzek előre, mert lehet, hogy egy másik betegnél volt, vagy esetleg műtét közben segédkezett. Mivel elméletileg egy másik osztályon dolgozott az áldozat, ezért nem sok esélyt láttam arra, hogy Dr.White volt az, de hátha..

Hümmögve ballagtam a recepciós pulthoz, ahol épp az egyik rezidens, Dr.Carew az egyik számítógép előtt ült, és hevese nyomkodta a billentyűket. 
A pultra támaszkodva néztem rá.
- Dr.Carew! Szükségem lenne a segítségére! - a fiatal srác, felkapta fejét, majd meglepetten pillantott rám. Nem nagyon beszéltem még vele, mert más doktornőnek a "csapatában" van. 
Köhintett egyet, majd rendezte vonásait.
- Üdv. Miben segíthetek? - 
- Meg tudná nézni, hogy Dr.White az éjszaka folyamán bent volt- e valamelyik betegénél, vagy esetleg, hogy műtött- e? - ujjaimmal dobolni kezdtem, miközben kíváncsian pillantottam rá. Valamit pötyögött, majd átfutott a sorokon, és meglepetten nézett rám.
- Nem találom. Vagyis, a tegnapi beosztása nincs bent a gépben - felhúzott szemöldökkel sétáltam be a recepciót pult belső oldalára, és megtámaszkodtam a görgős szék támlájánál, a monitorra nézve.
- Az hogy lehet? - néztem rá kérdőn. Hátra dőlt a székben, és felpillantott rám.
- Megeshet, hogy valaki kitörölte. Vagy csupán nem vitték be a gépbe - rántott vállat. - Miért ilyen fontos? - vállat rántottam. Nem akartam róla beszélni, szerintem nem tartozik rá. 
- Mindegy. Azért köszönöm, hogy megnézte. Szép napot - hagytam ott, majd elmentem megkeresni Dr.Styles-t, hogy minél hamarabb tudjak vele beszélni. Végig ballagtam a folyosón, majd egy kopogás után bementem.
- Szeretnék magától kérdezni valamit! - léptem be, köszönés nélkül. Ám arra nem számítottam, hogy az igazgatót is ott találom. Hm.. még jobb, így legalább nem kell lifteznem.
Érkezésemre mind a ketten felkapták tekintetüket, és kérdőn néztek rám.
Becsuktam az ajtót, majd kezemet zsebre csúsztattam.
- Öhm.. zavarok? - haraptam ajkamba.
- Nem, jöjjön csak! - mondta Dr.Hunt, miközben kezével intett maga felé.
Végül oda ballagtam, és felnéztem rájuk.
- Szeretnék magukkal beszélni - köhintettem. - Utána néztem egy - két dolognak. De még mielőtt belekezdenék, teljesen biztos, hogy nem az osztályon dolgozott az áldozat? - Dr.Stylesre néztem, aki pár pillanatra elgondolkodott. Fejét megrázta. 
- Az arcát mintha megcsonkították volna, így nem lehetett nagyon megállapítani. Sebész vagyok, nem halottkém - válaszul csak hümmögtem egyet. Lehet, hogy nem is Dr.White volt az áldozat, csupán csak egy alkalmazott. De én azért gyanítottam Őt, mert nem volt bent Mrs.Green-nél, holott elméletileg a kórházban tartózkodott. És felötlik a kérdés, hogy akkor hol volt. 
- És a rendőrök mit mondtak? - néztem Dr.Hunt-ra. 
-  Mikor én beszéltem velük, még nem látta halottkém az áldozatot -
- É..értem. Köszönöm - biccentettem, majd köhintettem.- Jobb lesz, ha Dr.White után érdeklődök még egy kicsit. További szép napot. Magát még látom viziten, Dr.Styles - mentem ki, majd megnéztem a nővéri beosztást.


9 megjegyzés:

  1. Jaj, jaj, Dr. Styles!!! :)
    Nagyon izgalmasnak indul ez az egész, szóval nagyon érdekel!! :D

    VálaszTörlés
  2. Heey^^
    Nagyon széépen köszönöm:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!! Nagyon jó, siess a kövivel!

    VálaszTörlés
  4. Szia!:)
    Nagyon szépen köszönöm:)
    Sietek:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  5. Szia! :)
    Meglepi a blogomon!
    http://harryhopefanfiction.blogspot.hu/2016/01/masodik-dijam.html

    VálaszTörlés
  6. Szia!:)
    Köszönöm szépen!:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  7. *behozta a lemaradást és elolvasta* Amennyit eddig tudok mondani, hogy nagyon izgalmasnak ígérkezik a történet, kíváncsian várom a kövi részt:)

    VálaszTörlés
  8. Szia!:)
    Hát nem volt nagy lemaradás:DD
    Köszönöm szépen, sietek vele:D

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  9. Isteneem en ezt nagyon imadtam😍😍 tetszik hogy kezdunk egyre jobban belemenni az esemenyekbe es ilyen titokzatos minden:D vegre volt idom ujra atolvasni es kommentelni^^ hmm..Dr Styles nagyon sunyi mar most kivancsi vagyok miket talal ki kesobb. Nagyon varom a kovetkezot, nem is tudod milyen erdekesre meg tudod irni:D😉 helyesiras is fantasztikus ahogy a szokincs is.... Meg mindig imadom😘❤

    VálaszTörlés