2016. február 1., hétfő

3.Rész: Az újság

Heyhó!^^
Köszönöm szépen a kommenteket, és a feliratkozásokat! Még csak 3 rész van fent, de már majd nem 4000 a nézettség.
A rész, amint láthatjátok Harry születésnapján kerül fel:) Dr.Styles 22 éves lett, oh yeah! Várom ide is a kommenteket, őszinte véleményeket.
Remélem mindannyian meghallgattátok már Zayn számát, a Pillowtalkot:D

Kellemes olvasást!

Taylor xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


* Abigel Hill *

- Magának nem otthon kellene lennie? - az információs pultnál lévő gépet nyomkodtam, mikor egy hangra felkaptam fejemet. Owen lazán, már utcai ruhában dőlt neki a pultnak, miközben mosolyogva nézett rám. Felkuncogtam, kiléptem az oldalról, amit megnyitottam, és felálltam.
- Egész nap Dr.White után szaladgáltam, akit meg is találtam. Megkérdeztem tőle, hogy hol volt. Pirulva terelte el a témát, szóval minden bizonnyal izgalmas lehetett az éjszakája. Vele viziteltem este, de el is tűnt - ballagtam mellé, majd hajamba túrtam.
- És, most már hajlandó vagy velem hazajönni? - lépett közelebb, miközben kezét a fehér köpenyem alá simítva átkarolta derekamat, mire fáradt mosoly kúszott ajkaimra.
- Szívesen. Megvársz? Megyek, átöltözök, és mehetünk. Holnap szabadnapos leszek, így ki tudom magamat pihenni - kezem izmos mellkasára simult, s mikor bólintott, arcára egy cuppanós puszit nyomtam, és az orvosi szobába siettem. Átöltöztem, belebújtam bakancsomba, majd szövetkabátomba, nyakam köré tekertem sálamat. Ezt követően felkaptam táskámat, kulcsaimat és kimentem. Megfogtam Owen kezét, így kézen fogva hagytuk el az Anatomy-t. Gyalog mentünk haza, miközben gyönyörködtünk London fényeiben, már amennyit a ködtől látni lehetett. Beérve a házba, kibújtam bakancsomból, és levettem kabátomat. Lábdobogást hallottam, majd anyám szaladt le. Aggódva néztem rá. Arca sápadt, szemei karikásak voltak. A pizsama egyenesen lógott rajta, miközben aggódva, kisírt szemekkel ballagott elém, és magához szorított.
- Az isten szerelmére Abigel Hill! Hol a fenében voltál? Egész nap vártalak, a kedvencedet csináltam, erre meg nem bírod hazatolni a képedet! Halálra aggódtam magamat! - legtöbbször itt, anyámnál vagyunk Owen-nel, szinte minden cuccunk itt volt. Anyámnak mondhatni én maradtam már csak, a macskáján, Dasy-n kívül. Mindentől óvni próbált, így nem is csodáltam, hogy most is lecseszett.
- Ne haragudj, de elég sok dolgom volt. Holnap szabadnapos vagyok, így itthon leszek - öleltem meg, miközben beleszippantottam lágy, liliom illatú ruhájába.
Lassan elengedtük egymást. Szememmel a falon lévő órára pillantottam, ami már este tizenegyet mutatott.
- És, nem vagytok éhesek? - anyám barátomra nézett, aki csak kedves mosollyal rázta meg fejét.
- Inkább aludni szeretnénk - Owen egyetértően bólintott, végül jó éjszakát kívántunk anyámnak, és felmentünk az emeletre. A szobába beérve, lehúztam pólómat, majd barátomra pillantottam. Az ablakomnál lévő redőny nem volt lehúzva, így a beszűrődő fény miatt tökéletesen láttam arcát. Tekintete fel - le siklott rajtam, amin csak jót kacagtam, majd megdobtam a pólómmal.
- Ne is álmodj róla! Fáradt vagyok! - léptem elé, miközben kezemet nyakába akasztottam. Szó nélkül karolta át derekamat, és ujjbegyével kis köröket írt le bőrömön.
- Viszont megcsókolhatnál! - suttogtam ajkaira, egyik kezem felcsúszott tarkójára.
Perceken keresztül csókoltuk egymást, míg egy sikoly nem szakított minket félbe, mire homlok ráncolva mentem az ablakhoz. A szomszéd - akit én nem is ismertem -, egy nővel volt, vagyis csak hátulról láttam. A csajszi illegett neki, miközben nevetett.  Majd a kontyos férfi az ölébe kapta, és akkor sikkantott a lány. Ezt követően felvitte az emeletre.
Szemet forgatva húztam le a redőnyt, felkapcsoltam a lámpát, majd Owenre néztem, aki bokszerben ácsorgott előttem. Tekintetemet végig futtattam izmos alkatán, és nagyot nyeltem.
- Elmegyünk fürdeni? - néztem végül szemeibe. Bólintott, majd bementünk a fürdőbe. Lehúztam nadrágomat, zoknimat, majd mikor ki akartam kapcsolni melltartómat, Owen megtette helyettem.
A hátam mögé lépett, kikapcsolta melltartómat, az anyagot lehúzta rólam, majd vállamra nyomott egy nedves csókot.
Végül a zuhanyzás mellett döntöttünk.
Bementünk a kabinba, Owen megengedte a vizet, kezembe vettem a szivacsomat, majd a tusfürdőt, és mikor be akartam testemet habozni, barátom kikapta kezemből a szivacsot és ő mosta meg testem minden zegét- zugát. Végül lemosdattuk egymást, majd kiszálltunk. Megtörülköztem, belebújtam pizsamámba, ezt követően a szobába sétáltam. Bebújtam az ágyba, majd mikor Owen mellém bújt, elmosolyodtam, fenekemet kissé kitoltam, és leoltottam a komódon lévő lámpát. Barátom átkarolta derekamat, kezemet kezére tettem, szememet lehunytam de nem bírtam aludni, agyam folyamatosan kattogott. Gondolataim a kórház körül forogtak, főképp a gyilkosságon.

* 1 hónap múlva *

Bezártam a beteg hasát, majd letettem a tűt. A beteg túlélte a műtétet.
Megköszöntem a műtős nővérkék munkáját, majd Dr. Styles felé fordultam.
Hogy mi történt ezalatt az egy hónap alatt?
Több gyilkosság nem történt, mindenki nyugodtan végezte a dolgát. Dr. Styles-el még mindig nem vagyok jóba. Sőt. Még mindig tartom magamat ahhoz, hogy csak akkor szólok haza, ha muszáj.
Végül nem derült ki, hogy ki követte el a gyilkosságot, az ügyet lezárta a rendőrség. A kórház egyenesbe jött, így a meggyilkolt nővérke, Dr.Michael helyére, egy férfi asszisztens jött, Dr.Sheperd.
Meg akartam szólalni, pár barátságosnak mondható szavakat szólni Dr.Styles- hez, de Ő már az egyik fiatal, műtős nővérkét fűzte. Végül csak szemet forgattam, majd távoztam a műtőből. Lehúztam kesztyűmet, a műtős ruhát, így már csak a kék ruha volt rajtam, plusz a műtős sapka.
Kezemet megmostam,megtöröltem, és levettem sapkámat. Ez időben Dr.Styles is betoppant, lehúzta kesztyűjét, ami a kukában végezte, majd ő is kezet mosott. Belebújtam a másik papucsomba, és szó nélkül hagytam ott.
Végig ballagtam a folyosón, majd a nővérszobába mentem. Minden vágyam egy jó, meleg kávé volt, csak úgy feketén. Senki nem volt bent, az asztalon, mint mindig, egy kis nyalánkság volt, ami ezúttal egy nagy doboz bonbont takart. Elkaptam tekintetemet, majd az egyik hófehér bögrébe öntöttem egy kis kávét. Leültem, miközben nagyot kortyoltam a koffeintartalmú italból. Kivettem a bonbonos dobozból egy szem csokoládét, amit be is kaptam. Magam elé tettem az újságot, amiben a mai hírek szerepeltek.

"Hatalmas tragédia New York-ban!
Pár napja holtan találtak rá irodájában, a híres, Black Widow Anatomy igazgatójára, Dr.Agatha Hells-re. A hölgy hiányos öltözékben, megfojtva feküdt az íróasztalán. A szemtanúk szerint, egy magas, izmos alkatú, fekete ruhás férfi látogatta meg, majd távozott, a tragédia előtti estén.
A kamerák, melyeket az osztályon, és Dr.Hells irodájában voltak, semmit nem mutattak. A felvételek megsemmisültek, nyomokat nem találtak. Egyesek azt is híresztelik, hogy az igazgatónőnek több alkalmazottjával is viszonyba volt, de csak egy alkalomra. A szerencséseket ezt követően át is helyezte más országokba, plusz pénzzel megáldva.
Igaz, ezek csak pletykák, vagy ki tudja.
Írta: Jessica James "

Ajkaim elnyíltak egymástól, miközben még egyszer átolvastam a sorokat. Felpattantam, otthagyva a kávémat, kezeim között szorongatva az újságot, álltam fel és kirohantam. A lifthez siettem, és megnyomtam a legfelső emelet gombját, miközben gondolkodtam. Én megmondtam! Már megint! Igazam volt. Hogy miben? Egyrészt abban, hogy Dr.Agatha Hells szinte minden egyes alkalmazottal viszonyt folytatott. Másrészt abban,hogy Dr.Styles benne volt a pakliban.
Végig ballagtam a folyosón, majd két kopogás után beléptem.
- Elnézést a zavarásért, Dr.Hunt, de ezt feltétlen látnia kell! - robogtam az asztalához, s elé tettem az újságot. Kérdőn pillantott rám, majd lenézett az újságra, végig olvasta a címlapon szereplő rövidke cikket, és belelapozott az újságba, ahol az egész le volt írva.
Mire a végére ért, összeroskadva pillantott fel rám.
Leültem vele szembe, miközben kíváncsian néztem rá.
- Nem akar valamit mondani, Dr.Hunt? - kérdeztem tagoltan. Az igazgatónak megfeszültek izmai, ahogy állkapcsa is. Percek teltek el úgy, hogy csak egymás szemébe bámultunk. Próbált megtörni, de nem jött neki össze. Végül elvigyorodtam, majd ajkamba haraptam, mikor sóhajtva kapta el tekintetét, és megrázta fejét.
- Hívja ide Dr.Styles-t, Abigel!







4 megjegyzés:

  1. Egyszerűen imádom..!Rettent jól irsz..��Siess a kövi résszel!��❤

    VálaszTörlés
  2. Szia!:)
    Köszönöm szépen, ennek örülök:)

    Sietek:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
  3. Annyira jó,imádom olvasni! Gyorsan kövi részt!��

    VálaszTörlés
  4. Szia!:)
    Köszönöm szépen, hamarosan olvashatod:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés