2016. július 10., vasárnap

19.Rész: Holttestek

Sziasztok!

Gondolom azt észrevettétek,  hogy az utóbbi időkben nagyon eltűntem. Rengeteg minden történt velem. Volt egy találkozóm, majdnem kétszer elütöttek egymás után, stb. De hagyjuk szerintem a magánéletemet. A lényeg, hogy itt vagyok, meghosszabbítottam a részt, és már igyekszek a 20.Résszel is!

Csak remélni tudom, hogy még vagytok páran, akik várták az új részt:)

Kellemes olvasást, kommenteljetek, mert azoknak mindig örülök, fejtsétek ki a véleményeteket és iratkozzatok fel:)

Jut eszembe: a blog már Wattpad-en is elérhető:) LINK

Taylor xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------


Öröm, győzelem, siker.

Ez a három szó jellemezte az elkövetkezendő perceket számomra. Boldog voltam, mert végre nekem lett igazam. Tudom, hogy csúnya dolog, hogy ilyennek örülök, de hát ez van. Tudom, hogy Harry Styles meg fog bűnhődni.
Kezem remegett, miközben elnyílt ajkakkal figyeltem a férfit, aki épp egy dolgozót gyilkolt meg. Mintha egy másik ember lett volna az alaksorba, és nem ő. Mármint, eddig is tudtam, hogy kíméletlen, kegyetlen ember, de akkor is. Beteg elme lehet az övé.

Még mielőtt felém fordult volna, halkan kimentem. Leállítottam a felvételt, s sokkos állapotban indultam Owen irodája felé. Kopogás nélkül nyitottam be. Exem ott ült asztalánál, s telefonált. Mikor meglátott, intett egyet, hogy várjak. Csak fújtattam egyet, és elindítottam a felvételt, telefonomat elé csúsztattam. Owen hangja elakadt, majd mihamarabb bontotta a vonalat.
Meglepetten szentelte minden figyelmét a kisfilmre. Megtámaszkodtam az asztalon, s őt figyeltem.
-Szerintem jön nekem egy én megmondtam dologgal, Dr.Hunt - mondtam vigyorogva. Mikor vége lett a felvételnek, felnézett rám.
- Hívom a rendőrséget - mondta halkan, majd telefonjáért nyúlt. - Riasszon kék kódot, szigorúan csak a földszintre - nézett rám, miközben várta, hogy a vonal másik oldaláról valaki beleszóljon.
A csipogómon keresztül küldtem a dolgozóknak értesítést. Owen értesítette a rendőrséget, s mikor ez megvolt, párszor még úgy ahogy, de hitetlenkedve nézte meg a videót egymás után többször is. Örültem, mert végleg megszabadulhatok a dokitól, és remélhetőleg nem kell többet vele dolgoznom. Bűnhődni fog. Kegyetlenül megbüntetik. Életfogytiglant fog kapni, vagyis, remélem.

Órák teltek el, lezárták a földszintet, s már Dr.Styles is megérkezett. Letartóztatták. Owen először nem nagyon fogta fel a dolgokat, biztos ő is meglepődött. Mikor kivezették, csak vigyorogni tudtam. Először a kapitányságra vitték, ahol minden  bizonnyal ki fogják hallgatni. Mikor eltávoztak látókörünkből, Owenre néztem.
- Jobb, ha hazamegyek. A munkaidőm így is-úgy is lejárt. Jó éjt, Dr.Hunt - mondtam felnézve rá. Arcunk közel volt. A kísértés nagy volt, mivelhogy én még mindig szeretem, de tudom, hogy Ő engem már nem. Elhajoltam, majd elindultam a lift irányába, hogy minél hamarabb az ágyikómba tudhassam magamat. Megnyomtam a szerelvény hívó gombot, s vártam. Mikor nyílt az ajtó, Owen megszólalt.
- Igazad volt Abigel, mindenben - hangja halk volt. Beléptem  a liftbe, fejemet felemeltem, szemeibe néztem. Egymással szembe álltunk. A szemkontaktust mindaddig tartottam vele, míg a lift bezárult, s indultam az osztályra átöltözni.
Mikor a lift megállt, hála a csilingelő hangnak mindenki rám kapta tekintetét. Egyből mindenki összesúgott a hátam mögött, mikor elmentem előttük. Tudtam jól, hogy már a fél kórház értesült a hírekről. És itt az volt a kérdés, hogy vajon mit tudnak, vagy ki mit hazudik.


Az irodámba lépve levettem köpenyem, majd átöltöztem. Utcai ruhába léptem ki az ajtón, amit később bezártam, a kulcsot táskámba rejtettem. Az éjszakai beosztásra sandítottam. Dr.Styles nevét már letörölték, kihúzták minden műtétről, ami kész megkönnyebbülés volt nekem. Úgy éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Nem lesz több szorításnyom a karjaimon, nem lesznek lelki fájdalmaim.
Leballagtam a kocsimhoz, miután sikeresen átnézték az irataimat a rendőrök. A hazavezető úton elmerengtem gondolataimba. Mikor már elég közel jártam a házamhoz, a Styles házánál két rendőr szállt ki egy autóból. Leparkoltam a hídnál, majd kiszálltam a kocsiból. Biccentettem a két rendőrnek, köszönés jeléül. Észrevettek, a magasabbik megszólalt.
- Maga Dr.Hill, nem? Velünk kéne jönnie. Maga valahogy ismerheti Harry Styles házát, nem? - közelebb merészkedtem, miközben bólintottam egyet. Reméltem, hogy ebből nem lesz komolyabb bajom.
- Miért fontos ez? - kérdeztem kissé félve.
- Jöjjön be velünk. Nem kell félnie, bármi legyen bent, bármi élő, meg fogjuk védeni! - egy kedves mosolyt kaptam. A szívem kalapálni kezdett, hála a félelemnek. Jó, be kell oda menned, Abigel. Hogyha már képes voltál levideózni azt a szörnyűséget, amit az a pszichopata tett, ez már meg sem kottyan. 
A biztonsági őrök mellett sétáltam be a házba. Lámpa volt náluk, amivel az előttünk lévő padlót világították be, míg fel nem kapcsolták az előszobában a villanyt. A fénytől először picit hunyorogtam, majd körbe néztem. A hely nem is volt olyan vészes. Egy cipőtároló volt előnyben a falhoz állítva és néhány táska.
Hamar tovább álltunk, s elindultunk le az alaksorba. Épp az ajtónál jártunk, mikor rothadó hús szaga csapta meg orromat.
Elfintorodtam, miközben ránéztem a két rendőrre. Az egyik előre ment, s felkapcsolta a lámpát. Mind a hárman meglepődve néztünk az elénk táruló látványra. Hullák. Hullák voltak mindenhol. Néhány zacskóba tekerve, vagy fej nélkül. Mind kopasz.
Össze vissza terültek el a pincében, ruháktól megfosztva, különböző helyeken megsebesítve. Az egész jelenet egy horrorfilmbe illő volt, amiben én voltam az ártatlan áldozat. Ki tudja, talán Dr.Styles engem is megölt volna, ha észreveszi, hogy videózom?

- Hívom a hullaházat. Minden bizonnyal személyit és egyéb iratot nem fogunk találni, ezért névtelenül kell Őket eltemetni - sóhajtott fel az egyik rendőr mellettem, majd elment fel telefonálni.
- Ott van egy ajtó, nézzünk be, mi van ott - nézett le rám a másik, mire csak bólintottam, s lementem utána. Remegve, fintorogva léptem át a hullákat, majd követtem a biztosurat, aki kinyitotta az ajtót. Lámpa után keresett, amit hamar meg is talált. Halovány fény töltötte be a fehér apró kis helyiséget, ahol egy boncasztal, egy hatalmas fagyasztóláda és pár egészségügyi eszköz. Meglepetten néztem körbe, s követtem a rendőrt, aki a fagyó felé lépett, majd kinyitotta azt. A jég, ami a fagyasztóládában volt véres lenyomatokkal mintázva feküdt a láda alján. Néhány paróka, majd egy kis dobozka. A biztosúr kivette, majd feltárta. Egy apró kis dunsztos üveg volt benne, amit kiemelt a dobozból. Egy pár kékesszürke szem nézett ránk vissza. Hátra léptem, hála a rémületnek. Szívverésem felgyorsult, ahogy elméláztam. Méghozzá azon, mi lett volna, ha én is így végzem?
- Na jó, ezt nem bírom - remegett meg hangom, s elindultam a nappali irányába. Remegve lépkedtem át a hullákat, majd felrohantam a lépcsőn. Hangosan csaptam be magam mögött az ajtót.

Haza kell mennem - súgta belsőm, miközben kiléptem a hűvös éjszakába. Elindultam házamhoz, ami konkrétan egy köpésre volt. A házba beérve bezártam minden ajtót illetve ablakot, majd az emeletre mentem. Nem éreztem magam valami biztonságba. Eszembe jutott, hogy akár haza is mehetnék, de nem akartam anyámat hajnalok hajnalán zavarni.
Hosszas gondolkodás után végül mégiscsak felhívtam. Álmoskás hangon szólt bele.
- Háló? - hallottam, hogy nyöszörög. Halántékomat fogva szólaltam meg.
- Szia Anya, Abigel vagyok. Ne haragudj a kései zavarásért - mondtam halkan.
- Mi a baj kincsem? Történt valami? Jól vagy? Baj van? - Édesanyám hangja már kevésbé volt fáradt. Érdekelte, hogy mi van velem, ami megmelengette szívemet.




3 megjegyzés:

  1. Úr isten, mint ha csak a Sinister-t nézném újra, ez a rész annyira fantasztikus volt, minden ami kellett benne volt, egyszerűen szavakhoz sem lehet jutni, fantasztikus író vagy, egyszerűen hihetetlen. Nem lehet rosszat mondani erről, sokáig gondolkodtam, mit is mondjak pontosan, de csak annyi jön ki belőlem, hogy ez fantasztikus, imádom.. További jó blogolást, várom a következő részt!

    VálaszTörlés
  2. Drága Pampii!
    Köszönöm, hogy kommenteltél, nagyon jól esik:)

    Csók!
    Taylor xx

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés