2016. augusztus 21., vasárnap

21.Rész: Meglepetés

Halii!:)
Nem késtem, meghoztam a 21.Részt, amiben ismét mind a két főszereplő szemszögébe beleshettek. Sajnálom, hogy kissé rövidke lett, de a következőt igyekszem hosszabbra írni:)
Köszönöm az előző részhez érkező kommentet, s az új feliratkozót is:)

Kellemes olvasást, kommenteljetek és a többi:)

Taylor xx

* Abigel Hill *

Valahogy minden túl gyors volt. Talán nem kellett, de megtörtént.
Lefeküdtem Owen-el. Nem tudom, mit érezhettem akkor, indokot sem tudok, hogy miért is tettem. Fogalmam sincs, hogy mi ütött belém. Sőt, azt sem értettem, hogy miért kezdeményezett. Hisz' ő szakított velem.

A napok rohamosan telnek. Kiengedtek a kórházból, s most egy hétig itthon vagyok. Anyám azt akarta, hogy hozzá menjek, és aludjak nála. De én nem akartam. Kicsit egyedül szerettem volna lenni, pár napot. Pár napot, hogy tudjak gondolkodni a dolgokon.

Az ágyamba feküdtem, este volt. A kutyák ugatásától zengett az eddigi csendes környék. Valljuk be, minden megváltozott, mióta Harry a börtönbe került. Nincs félelem, ami már jó ideje körbevette az életemet. Viszont a szenvedés megmaradt. Miért?
Azért, mert nem tudom, mi lesz most pontosan velem és Owen-el. Úgy érzem, nem kellene erőltetnünk az újrakezdést. Talán azért feküdtünk le, hogy egy boldogabb utolsó emlék legyen mindkettőnk fejében az együtt töltött időkről. Igen, csak evvel tudnám jobban megmagyarázni.
Telefonom rezegni kezdett az ágy mellett lévő komódon, mire tekintetemet elkaptam a plafonról és felkaptam a készüléket. A képernyőn Owen neve villogott. Gondolkodtam egy keveset, mígnem elhúztam a zöld ikont, s fülemhez emeltem a telefont.
- Igen? - kérdeztem kissé bizonytalanul. Nem tudtam, vajon mit is akarhat. Ugye, ugye nem folytatást?

* Harry Styles *

Szőrnyű napokon vagyok túl. Egyszerűen abszurd az egész. Egy hete, hogy nem láttam napfényt, mert egy mindentől elzárt, amolyan elkülönítőben voltam. Nem mondom, hogy olyan hú de jó volt egy háromszor három méteres kis zugba ücsörögni, és a nagy meleg miatt izzadni. A bunyó miatt sokkolóval fektettek ki az örök és behoztak az elkülönítőbe. 
- Styles! - nyílt az ajtó, s az egyik köpcösebb őr nyúlt be értem, és rángatott ki alkaromnál fogva. Göndör tincseim izzadt homlokomhoz tapadtak, ahogy a bő ruhám is bőrömhöz. - Egy férfi van itt, látni akar - folytatta, kezeimet bilincsbe fogta, s úgy vezetett maga előtt. A főfolyosóra értünk, ahol ott voltak a cellák. A lábaim, s a fenekem jócskán fájt a folytonos üléstől, így mikor mentünk néha-néha a saját lábamba képes lettem volna eltaknyolni.
Egy rácsos ajtón mentünk ki, majd egy kisebb folyosóra tévedve egy ajtó előtt megálltunk. Az ügyvédem ballagott felém.
- Harry! Ha tudnád mennyire örülök neked! Elintéztem, hogy kettesbe legyetek a vendégeddel, így az őr kint marad, viszont a bilincs a csuklódon fog feszülni. Szóval kérlek moderáld magad - lepillantottam az ügyvédemre, Tom-ra, majd bólintottam egyet. Az ajtót kinyitotta az őr, de előtte még a kezeimet a testem előtt összebilincselte. Felpillantottam, a hófehér asztal másik oldalán egy olyan személy állt, akit legszívesebben a Holdra lőttem volna fel, vagy inkább öltem volna meg. 
- Jó látni, Styles! - arcára vigyor siklott, ahogy meglátta meggyötört, de egyben ideges arcmimikámat. 
Hogy ki volt az?
Owen, Owen Hunt.

Lassú léptekkel ültem le vele szembe, az aszal túl oldalára. Kezeimet ölemben pihentettem, miközben farkasszemet néztem vele.
- Mit akarsz? -  kérdeztem rekedtesen, kissé feszülten. Előrébb hajolt, alkarjait az asztalon pihentette. 
- Csak jöttem elújságolni, hogy Abigel a tárgyalás után összeesett, és elájult. A kórházban kötött ki, és miután felébredt lefeküdtünk - vigyorodott el mocskosul. Ajkaim minimálisan elnyíltak. Abigel.

Az utóbbi időkben valahogy nem is gondoltam rá. Igaz, nem vagyok régóta itt, csak egy hete, de akkor is. 
Igazából már első percben megtetszett benne valami, de nem éreztem felé komoly kötődést, mert hát könyörgök. Egy szadista gyilkos vagyok, akinek nincsenek érzései, de úgy tűnik, hogy Abigel a puszta jelenlétével elérte, hogy valamiféle kötődést érezzek iránta. Szóval igen, úgy értem, hogy vonzódok hozzá. 
Hihetetlen, hogy az a gyökér tényleg ismét megfektette. Mikor szakított Abigel-el tudomásain szerint, utána meg kezelgeti egy kórteremben. Szánalmas. 
- Na mi van elvitte a cica a nyelvedet? - Owen gúnyos hangjára kaptam fel fejemet. 
- És? Lekezelted egy kórteremben. Nekem ezt miért kellet tudnom? - próbáltam úgy rendezni vonásaimat, hogy ne tűnjön fel neki, mennyire is zavar, de egyben érdekel ez az egész.
- Ugyan, már az első találkozásnál tudtam, hogy a csajomat akarod! De mivel ebben a koszfészekben fogsz megrohadni, ezért nem fogod megszerezni! - idegesen csapott az asztalra, mire felnevettem. Nocsak, azt nem tudtam, hogy ilyen könnyen fel lehet idegesíteni. Úgy néz ki, hogy neki is meg van a gyenge pontja.
- És honnan veszed, hogy téged akar? Szakítottál vele, látszott rajta, hogy szenvedett, na meg a szomszédom volt, nyilván mindent láttam. Ott hagytad, egy kurva csók miatt. Szánalmas vagy Hunt! Lehet, hogy most megdugtad, de ki tudja, talán már nem kell többet neki a farkad meg a képed - nem emeltem fel a hangomat, halál nyugodt voltam, érzéstelen arccal bámultam szemeibe. Izmai megfeszültek, kezét emelte és arcomon csattant. Felállt, és ismét ütött egyet. kezeim ökölbe szorultak, de nem mozdultam. Az ajtó pont akkor nyílt, mikor ismét egy ütést kaptam arcomra. Az őr bejött, s elkapta karomat,majd kirángatott. Számat átvette a véres, fémes íz, mire szégyen - nem szégyen, de a padlóra köptem. Owent egy másik őr kivezette.

* Abigel Hill *

Miután Owen-el beszéltem, kikapcsoltam a telefonomat, s hasamra fordultam. Lehunytam szemeimet és mélyet sóhajtottam. Owen bent volt Harry-nél, ezért hívott. Azt mondta, hogy Harry majdnem megütötte őt. Kicsit furcsálltam, hogy ez miatt hívott fel. Megkérdezte, hogy vagyok, hogy ne jöjjön-e át. De én szépen szólva le ráztam. Nincs kedvem most Owen-hez. Igen, ez elég bunkóság és a többi, de egyszerűen most nem szeretném látni, pedig hamarosan mehetek dolgozni.

Ez az egy hét elég hamar eltelt,  így már mehettem is dolgozni. Reggeli rutin dolgaimat elintéztem, majd a kocsimba pattantam. Leparkoltam a kórháznál, s elindultam be. Elég sokat megnéztek, néhány nővérke odajött, s megkérdezte, hogy vagyok. A kérdésekre csak egy "megvagyok" volt a válaszom. Az osztályra érve az irodámba ballagtam. Rengeteg papírmunka várt, mire a fejem már most el kezdett fájni. Levettem pulcsimat, majd leültem a székembe. Mélyet sóhajtva álltam neki megírni néhány zárójelentést. 

Az órák teltek, s mikor már nem bírtam tovább, átöltöztem és megfogtam a zárójelentéseket. Elhagytam az irodámat, és az információs pult felé ballagtam, ahol leadtam a jelentéseket. A telefonom megcsörrent zsebemben, így félre álltam, és felvettem.
- Abigel Hill, segíthetek? - számot nem írt ki, így csak reméltem, hogy nem valami elvetemülttel van dolgom.
- Üdvözlöm, Tom Sparks vagyok, Harry Styles ügyvédje. Csak azért hívom, mert Mr.Styles szeretné magát látni! 


5 megjegyzés:

  1. Istenem annyira kíváncsi vagyok a Harry-Abigel találkozóra (már ha lesz,amit nagyon remelek��), Owent meg ki nem allhatom��
    Nagyon várom a következő részt ��

    VálaszTörlés
  2. Kedves Alexandra!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Taylor!
    Lattam minden bejegyzesednel hoanyolod a kommenteket( amikor en anno blogoltam en is mindig azokat hianyoltam), ezert ugy gondoltam most megleplek egyel mivel eddig sosem volt ra alkalmam.
    Szoval ugy gondolom a te blogod igen kulonleges. Nem a sablonos "jaj uristen talalkozik a lany Styles-sal,eloszor utaljak egymast aztan megis elsopro romancuk lesz".
    Ebben a tortenetben nem minden csopogos marc es ezert imadom! Imadom hogy van benne izgalom es nem az a tipikus tortenet arrol hogy milyen egy "rosszfiu",hanem itt tenyleg egy gyilkosrol van szo.
    Valamint szerintem abban is egyedi hogy egy korhaz a fo helyszin.
    Na nem szaporitom tovabb a szot. Nagyon szeretem. Csak igy tovabb. Pech Love Happiness meg minden.
    *K

    VálaszTörlés
  4. OMGGGG NEM TEHETED EZZZZTT nem hagyhatod itt abba:((((( nagyon jol irsz egyszeruen aaahwww ♥ es nagyon kivancsi vagyoook
    Eddig birtem Owent de mar nem:'''D Kivancsi vagyok mi sul ki ebbol a Harry+Abigel dologbol
    Imadom folytasd es koviiit *.* ♥

    VálaszTörlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés