2016. augusztus 28., vasárnap

22.Rész: Üzenet

Halii!^^
El sem tudjátok hinni mennyire megörültem, mikor olvastam a 4(!!!) kommentet! Hihetetlenek vagyok, imádlak titeket!:)
Kellemes olvasást, ismét várom az édes kommenteket:) Ha kedvetek tartja, iratkozzatok fel!:)

Taylor xx


* Abigel Hill *

Mióta visszamentem dolgozni folyamatos hajtás az életem. A napjaimat a fehér és kék falak között töltöm. Szabad percem nincs, a betegek várnak, műtétek sokasága terpeszkedik a műtéti táblán. Viszont valamiért minden egyes ebédszünetemben rápillantok telefonomra. Néhány nem fogadott hívás várt Tom Sparks-tól, Harry ügyvédjétől. Igazándiból nem tudom, hogy mit akar tőlem, félek, talán nem lenne jó, ha meglátogatnám Harryt. Biztos nem hiányzok neki, csak a fejemhez akarja vágni, mekkora nagy kurva is vagyok, amiért ezt tettem vele.
Bűntudatot nem érzek, mert minden ember követ el hibákat, s van, hogy büntetést is ró maga mögé az adott tett. Harry pedig bűnhődni fog, mert megölt számtalan nőt. Lehet, én is bűnhődni fogok a későbbiekben.

Viszont valami csalogat, hogy menjek el Harryhez, csak egyszer, hogy meghallgassam. Érdekel, hogy vajon mi olyan fontos, amit ez előtt nem tudott velem közölni.
Sóhajtva álltam fel, s otthagytam a félig megevett szendvicsemet és kólámat. A lifthez ballagtam és már indultam is a sebészeti osztályra, ahol már biztosan várnak. A lift megállt a traumatológián, s Owen lépett be. Nem szóltam semmit, ki akartam lépi a szerelvényből, de egy kéz visszaragadott.
- Ne, maradj! Miattam ne lépcsőzz - mosolygott rám Owen, mire nagyot nyelve bólintottam. Nem akarok vele beszélni, egyszerűen nem. A múltkori telefonbeszélgetés, és szex után nagyon nem akarok vele szóba állni. Úgy érzem, az a szex jelentette a kapcsolatunk végét, ami mára már inkább munkatársi.
Jó egy lépés volt köztünk a távolság, míg a lift felfele araszolt.
- És, voltál már bent Harry-nél? - törte meg a számomra kínos csendet. Tekintetemet rá emeltem, fejemet kicsit fel kellett emelnem. Mi köze van hozzá? Vagy egyáltalán miért érdekli őt, hogy mit is csinálok? Meg amúgy is, már nincs köze hozzám.
- Nem, és nem szándékozom bemenni - evvel le is zártam, és kiballagtam az akkor megálló liftből. Az osztályra érve megnéztem a műtét előtt álló betegeimet, elmondtam az esetleges komplikációkat. Néhányan megrémültek, s voltak olyanok, akik inkább már nem akarták az életmentő műtétet.

Nap végén, az utolsó két műtétemről igyekeztem az irodámba a táskámért, s egyéb dolgokért, mikor az információs pultnál felfedeztem Tom Sparks-ot. Lépteim zajára felkapta tekintetét, majd felém sietett.
- Végre, hogy megtaláltam, Dr.Hill! Ne haragudjon, tudom, hogy már későre jár, de ezt Mr.Styles küldi magának. Kérem olvassa, el és gondolkodjon rajta, hogy meglátogatja! - egy barátságos műmosoly, s már el is tűnt előlem.

Lepillantottam a levélre, ami kissé gyűrött volt. A pultnál ülő hölgy érdekes pillantásokkal méregetett, mire én csak hümmögtem egyet és elindultam irodám felé. Belépve ledobtam maszkomat ami eddig államnál pihent, és beletúrtam hajamba. A levelet a táskámba süllyesztettem, majd felkaptam kabátomat és elindultam le a kocsimhoz. A cuccaimat az anyós ülésre dobtam, s a járművet elindítva haza indultam. Magamban el is képzeltem, ahogy a finom, puha ágyban fekszek, megfürödve, félálomban.

És már úgy voltam, hogy konkrétan félig megvalósítottam az autóban elképzelt eseményeket, mikor észrevettem az asztalomnál hagyott táskámat. Így, hát felálltam kényelmes ágyamból, és kivettem a levelet. Lehuppantam az ágyra ahol betakaróztam. Ajkaimat benyálaztam, miközben kibontottam a levelet. Nem nagyon akartam elhinni, hogy tényleg Harry írt nekem.
Már felkészültem rá, hogy elhord a lapon minden kurvának, de nem így lett.

* Harry Styles *

Kérhettem valamit az őrtől, miután én nem vágtam meg Owent egy taslival. Komolyan, itt még az őrök is meg vannak húzatva. Végül a kívánságom toll és papír volt, merthogy Tom, az ügyvédem hívta Abigelt-t, de Ő nem volt hajlandó eljönni hozzám.
 A cellámba vissza vittek, ahol már Zayn várt, s az ágyam. Zayn először meglepődött, mikor kaptam tollat és papírt. Lekuporodott mellettem a földre, merthogy ott kezdtem el írni a sorokat.

" Minden köszönés és egyéb nélkül belevágok!
Itt járt a pasikád, vagy tudom is én kid. Elmondta, hogy megfektetett, és felpofozott. 
Hallottam, kórházban voltál, mármint, bevittek, mert rosszul lettél. Tudom, a pokolra kívánsz, viszont én még szeretnék veled utoljára beszélni, ha ez megoldható lenne. Az ügyvédem már keresett egypárszor, de úgy látom, nem vagy rám kíváncsi.

De egy próbát szerintem megér, ha írok neked egy levelet.
Szóval, arra kérlek Abigel, hogy gyere el, látogass meg mihamarabb! 

A gyilkos"

Zayn elolvasta a szöveget, melyet lefirkantottam. Felpillantott rám, s csak hümmögött.
- Mit akarsz tőle? - kérdezte kínácsian, törökülésbe leülve.
- Mindent. De tényleg. Beszélni akarok vele. Elintézem, hogy kettesbe legyünk. Mindenki más nélkül. Abigel akkor és ott az enyém lesz! Csak az enyém! 

* Abigel Hill *

Csalódtam magamban, amiért azt hittem, hogy tényleg el fog Harry hordani mindennek. És talán nem kellett volna elalvás előtt elolvasnom a levelet, mert elértem vele, hogy ne tudjak aludni.
Szerencsémre vasárnap volt, ami azt jelentette, hogy ma lesz egy szabad napom. Egy napom saját magamra.
Igaz, már fél ötkor kávét főztem magamnak, és ez után már mentem is a boltba bevásárolni. A levelet egyébként a konyhaasztalon hagytam.
A boltból hazajövet kipakoltam minden árut. A lábaim vittek maguk után, fel az emeletre. Fehérneműre vetkőztem, s a fürdőbe mentem. Mostam fogat, egy kevéske sminket is feltettem. Belebújtam nadrágomba, egy félvállas pólóba, s cipőmbe. Mivel úgy is átnézik a ruhámat, így nincs értelme telefont vinnem. Lementem, bezártam a bejárati ajtót, s elindultam a kocsimhoz. Nem nagyon akartam elhinni, hogy tényleg elmegyek. Hogy rá tudott venni, egy kibaszott levéllel. Komolyan, ez a pasi hihetetlen.

A börtönhöz érve meg kellett mutatnom az ottani őröknek néhány iratot, hogy beengedjenek a kapun. Leparkoltam egy másik autó mellett, majd elindultam be. Harry ügyvédje kint állt, cigizett. Mikor meglátott, mosolyogni kezdett, s eltaposta a füstölgő csikket.
-Üdvözlöm Dr.Hill, Mr.Styles már biztos várja - mosolygott rám, mire csak fintorogtam egyet. Bementem utána, s mielőtt beszélhettem volna Harry-vel két őr átnézte a ruháimat, vagyis megmotozott. Miután leadtam a kocsi kulcsomat elindultam az ügyvéd után. Folyamatosan magyarázott, és magyarázott. Főként arról, Harry mennyire fog nekem örülni, hogy biztos majd sokat fogunk beszélgetni, és a többi. Gondolatban már jó párszor megfojtottam, és leütöttem. 
Végül egy másik őr ajtót nyitott, s leülhettem a hatalmas teremben lévő asztalhoz. 
- Hamarosan jön Mr.Styles - kukkantott be utoljára az ajtón, majd becsukta maga mögött. Mélyet sóhajtottam, s megdörzsöltem arcomat. Mit fogok neki mondani? Hm? Konkrétan semmi ötletem sincs. Azt sem tudom, milyen kedvében lesz. 

Gondolkodásomból az ajtónyitás ébresztett fel. Harry lépett be, haja konkrétan tökéletes volt, arcán minimális borosta volt, vonásai pedig meglepően boldogságot sugároztak. Becsukták mögötte az ablak nélküli ajtót, majd leült velem szembe, összebilincselt kezeit felpakolta az asztalra.
- Szia - mondta végig nézve rajtam. Beharaptam ajkamat, majd kis idő múlva én is megszólaltam.
- Szia - mondtam halkan, lassan szemeibe nézve. Smaragd íriszei azonnal rabul ejtettek. 
- Örülök, hogy itt vagy. Legalább nem Owen ül most velem szemben, hanem egy kész gyönyörűség - húzott vissza hangja a való világba. Ácsi. Most komolyan megpróbált bókolni? Tényleg? 
Mélyet sóhajtottam, majd lepillantottam kezeire. Szívem valamiért rendezetlenül verdesett, s a levegőt is csak úgy kapkodtam.
- Úgy hallottam, majdnem megütötted Owent - kissé félve ejtettem ki a szavakat. 
- Hogyan üthettem volna meg, ha a kezeim bilincsbe vannak? - kérdezte még mindig kedvesen. Hogy én mekkora hülye vagyok! Hát persze, sehogy. Owen hazudott. És jobban megnézve Harry arcát, arccsontjánál a bőr kissé lila, mintha tényleg megütötték volna.
- Csak... csak... ezt mondta - rántottam vállat. - Egyébként... hogy vagy? 
- Pár napot voltam egy elkülönítőben verekedés miatt, és utána jött be hozzám a barátod - erre az egy szóra gombóc keletkezett torkomban.
- Owen többet nem a barátom. Nem is akarom, hogy a barátom legyen. Hiba volt vele még lefeküdni is. Nem kellett volna - ráztam meg fejemet. És tényleg így gondoltam. 
- Hát ezt igazán jó hallani tőled - arcára halvány mosoly terült el, miközben könyökére támaszkodott, s megérezhettem kezét arcomon. Izmaim pattanásig feszültek, lábaim megremegtek, s ajkamba kellett harapnom. Harry keze meglepően selymes és puha volt. Arcomat gyengéden cirógatta.
Nem bírtam megszólalni, egyszerűen nem ment. Már csak arra eszméltem fel, hogy Harry minimálisan elemelkedik székétől, és lassan ajkait enyémekre tapasztja. A meglepettségtől percekig nem bírtam visszacsókolni. Kezemet arcára simítottam, miközben lassan én is megmozdítottam ajkaimat. Lassan faltuk egymást, éreztem, ahogy nyelve végig siklik alsó ajkamon, egy halk sóhajt kieresztve testemből. Remegő ujjakkal túrtam hajába, tincseit meghúzva. 


1 megjegyzés:

  1. VEGREEE ��
    Ahh imádom ahogy írsz, egyszerűen csodálatos!! Nagyon kiváncsi vagyok hogy mi lesz ezek után, vajon Harry-t kifogjak engedni?�� Huu nagyon várom, siess!!��

    VálaszTörlés