2016. szeptember 11., vasárnap

23.Rész: "Csak élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan!"

Beköszöntött a szeptember, kinyíltak a börtön (iskola) kapui! Oh, yeah. Remélem éreztétek az iróniát.
Szóval csak annyit szerenték mondani, hogy lassacskán már 60-an lesztek, ami eszméletlen sok, és imádlak is titeket ezért:)

Kellemes olvasást, véleményeket várok:)

Taylor xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------


* Abigel Hill *

Agyam hamar kapcsolt, ellöktem magamtól, s felpattantam a székből. Letöröltem számat, miközben próbáltam lenyugodni. Nem. Még egyszer nem eshetek bele a csapdájába. Nem lehetek akkora nagy idióta. Nem, egyszerűen csak nem.
Ajkaim duzzadtak voltak, s alig bírtam őket csukva tartani. Lepillantottam Harry-re, kinek szintén puffadtak voltak ajak párnái, és vörösek. Szívem hevesen vert, pulzusom a fülemben dobogott. Kissé megszédültem. Nem, akkor sem lehet. Én juttattam ide, és már az is nagy ökörség volt tőlem, hogy bejöttem ide hozzá. Egy gyökér vagyok, kétségeken kívül is.

Harry lassan felállt, majd elém ballagott. Kezei maga előtt pihentek összebilincselve. Nem volt erőm hátrálni, így csak lehajtottam fejemet, s az ő cipőjét bámultam. Hallottam, hogy megcsörren Harry bilincse, s egy finom ujj siklik államra, felemelve ezzel fejemet. Ajkamat beharapom, ahogy Harry zöldjeibe meredek.
- Félsz? - hangja halk volt, de még is rekedtes. Kérdésén elgondolkodtam, s csak akkor tűnt fel, hogy testem kissé remeg. Pedig nem, nem féltem. Míg meg nem kérdezte, addig nem jutott eszembe. Mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
- Nem, nem félek. De... ezt... ezt... nem szabad! Én juttattalak ide, amit meg kellett tennem! Nem szabad ezt csinálnunk, te... te... gyilkos vagy! - mondtam kissé nagyobb hangerővel mint Ő, miközben kezét ellöktem, és elfordítottam fejemet. Fél szemmel láttam, hogy Harry ajkai a döbbenettől elnyílnak, majd állkapcsa megfeszül.
- Ide juttattál, de én hívtalak ide! Egy gyilkos is valamikor ember volt! Te pedig ezt látod bennem, nem a gyilkost!

* Harry Styles *

Ahogy a szavak elhagyták számat, Abigel arcát vissza fordítottam felém, és kissé meglepetten meredt rám. Igazam volt, tudtam.
- Csak élj a pillanatnak, mert minden más bizonytalan! - kezemet ismét arcára simítottam, miközben eltűrtem félig-meddig egy tincset szeme elől. Abigel arcára lassan kirajzolódott a pír apró nyoma, mire nekem akaratlanul is mosolyognom kellett. Lassan hajoltam füléhez, amibe egy apró csókot nyomtam, majd állkapcsa vonalán haladtam végig nedves csókokkal. Abigel közelebb lépett, majd megéreztem aprócska kezét mellkasomon végig siklani. Bőrére vigyorogtam, majd állát csókolgattam, végül beleharaptam az említett részbe. Abigel halkan felnyögött, éreztem, hogy rászorít pólómra. Lassan elszakadtam állától, majd ajkait céloztam meg. Abigel meglehetősen elgyengült karjaimba, miközben én ajkaimat övére nyomtam. Azonnal vissza csókolt, miközben keze mellkasomról felcsúszott vállamra. Meghúztam alsó, duzzadt ajakpárnáját, mire belenyögött a csókba. Az asztalhoz hátráltunk, ahova partnerem felhuppant. Lassan elváltam tőle, majd végig döntöttem valahogy az asztalon, és megszabadítottam kissé bő pólójától.
Telt kebleit látva, nyálam összefutott számba, s meg kellett ajkaimat nyalnom. Abigel mellkasa szaporán emelkedett, tekintete ködös volt, ajkai a kétszeresére duzzadtak. Elvigyorodtam, majd nyakára tapadtam. Finom, puha bőrén lila nyomokat hagytam, megharaptam vállát, és ameddig tudtam, fogammal húztam le melltartója pántjait. Apró, ugyanakkor fürge ujjai hajamba siklottak, majd segített levenni melltartóját, mert összebilincselt kezeimtől nem igen sikerült.

- Gyönyörű vagy - suttogtam egyenesen bőrébe, miközben tekintetem mélyen övébe rejtettem. Abigel csak elpirult, ajkait beharapta. Nyelvem kidugtam, s végig nyaltam mellei között, köldökén, le egészen nadrágja széléig. Abigel konkrétan már lihegett, és fellökdöste csípőjét. Lehúztam nadrágját, amit ledobtam a földre, majd combját kezdtem csókolgatni, és gyengéden harapdálni. Abigel belemarkolt az asztal sarkába. Szemeit szorosan lehunyta. Szétlöktem lábait, majd térdem máris a padlóhoz simult, ahogy letérdeltem lábai közé. Fogammal lehámoztam apró bugyiját, majd végig nyaltam nőiességén. Kezem melleire siklott, amiket masszírozni kezdtem. Abigel halkan nyögött, sőt, nyöszörgött, miközben nyelvem hevesen mozgott rajta.

A percek teltek, Abigel halk nyögései visszhangzottak az apró kis helyiségben, miközben folyamatosan a hajamat tépkedte, lábai már a tarkómnál voltak, úgy nyomtak jobba nőiességére. Mikor már közel volt, még gyorsabban mozgattam nyelvemet. Abigel hamar a csúcsra jutott, teste megfeszült kezeim közt, ajkai elnyíltak, ajkai nedvességtől duzzadtak, miközben nevemet nyögdécselte.
Lassan hajoltam el nőiességétől, majd végig csókoltam teste minden szegletét. Kipirult arcára nyomtam egy csókot. Nehézkesen, de felült, majd lerántott egy csókra, közben feltűrte pólóm alját,
amitől végül megszabadított. Hajam kócos volt, kissé szemembe lógott. Lepillantottam rá, ajkaival már mellkasomat karcolta. Ajkamba haraptam, s figyeltem, ahogy végig csókolja kockáimat, majd lehúzza nadrágomat. Bokszer nem volt rajtam, így elé tárult hatalmas méretem. Nem habozott, ujjait férfiasságom köré fonta, miközben v-vonalamat harapdálta és csókolgatta. Fejemet hátra döntöttem, miközben felmordultam, s hajába túrtam. Fellöktem csípőmet, miközben Abigel egyre hevesebben, gyorsabban mozgatta kezét fel- s le. Halk lihegésem töltötte be a teret, szemeimet lehunytam, mellkasom gyorsan emelkedett fel és le. Éreztem, hogy már nem sokáig bírom, s mikor már majdnem Abigel kezei között élveztem volna el, ajkai közé zárt. Felnyögtem, ádámcsutkám egyenesen liftezett, s egy nagyobb nyögéssel élveztem ajkai közé. Abigel lenyelte örömöm minden cseppjét, s felhajolt hozzám. Igéző, világító szemekkel pillantott fel rám, miközben kezét bicepszemre simította. Lassan végig döntöttem az asztalon, bepozicionáltam magam, s fölé magasodtam, kezeimet feje alá tettem. Abigel halkan felnyögött, ahogy teljes méretemmel belé csúsztam. Éreztem, ahogy körém feszül, mire én is aprót nyögtem. Ajkaira hajoltam, s lassan csókolni kezdtem, miközben csípőmmel lökni kezdtem.

- Majd... majd... valamikor még meglátogatlak - Abigel hevesen kapkodta fel ruháit, arcán még mindig ott virított a pír, s még kissé lihegett az előbb történtek miatt. Segített vissza venni a pólómat, a nadrágommal valahogy boldogultam.
- Ígérd meg, hogy jönni fogsz! - fordultam felé, és elkaptam puha kézfejét. A hajam bizonyára tiszta zilált lehet, mert Abigel agyon túrta, konkrétan kitépte pár hajszálamat.
- Igyekszem, vigyázz magadra! - ajkaimra egy lassú csókot nyomott, majd már a teremben sem volt. Mélyet sóhajtva néztem utána, majd az asztalra pillantotta, és ajkaimra halvány mosoly siklott. Hihetetlen, hogy tényleg az enyém lehetett. Az enyém volt. Csak az enyém.

* Abigel Hill *

Konkrétan kirohantam az egész épületből, és a kocsimba pattantam. Percekig csak vertem a kormányba a fejemet. Nem akartam elhinni, hogy tényleg odaadtam magam neki. Nem mondom, hogy hiba volt, mert nem gondolom annak, de nehéz elhinni, hogy tényleg megtettük. És ami még ijesztőbb, hogy kibaszottul élveztem, és meg akarom ismételni.
- Ki kell magadat vizsgáltatnod, Abigel! - mondtam magamnak, miközben elindultam a házamhoz. Az út alatt jobbára csak gondolkodtam, próbáltam valahogy dűlőre jutni magammal, és nem a következményekre gondolni. Mármint, mi lesz, ha mondjuk tudomást szerez Harry ügyvédje erről? Mi van, ha valahogy a bíró fülébe jut? És mi lesz anyámmal? El kell neki valahogy mondanom. Nem tarthatom magamba.

És végül megálltam az ismerős, családi háznál. Mélyet sóhajtottam, majd elindultam a bejárat felé. Az ajtó nyílt, s anyám mosolygott rám, ám mikor meglátta kissé meggyötört arcomat, és zilált hajamat egyből elkomorult.
- Mi történt? - kérdezte meglepetten, miközben jobba kitárta az ajtót, én pedig bementem.
- Lefeküdtem Harryvel!





1 megjegyzés: