2016. szeptember 27., kedd

24.Rész: Részeg

Sziaaasztook!:)

Sajnálom, hogy későn hoztam meg a részt, nagyon röstellem. Csak annyit tudok mondani, hogy mentségemre szóljon, anyámékkal alszom, mert lakásátalakítás van. Szóval kicsit nehézkesen megy az írás+ a tanulás. Na meg igyekszem mind a két blogomba hozni a részeket, de nem mindig úgy megy, ahogy én szeretném.
Szóval elnézést kérek még egyszer. Köszönöm a rengeteg megtekintést, s egy darab kommentet is.
Ha tetszett a rész, kommentelj, iratkozz fel!:)

Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!:)

Taylor xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


* Abigel Hill *


Számat fogva eszeveszetten rohantam végig a folyosón, át a szobámon, be a fürdőbe. Kiadtam magamból a vacsorámat, amit a kórházban fogyasztottam el. Olyan finom volt, és jól esett, de most ettől is megszabadultam. Testem remegett, és kissé lihegtem. Megtörültem arcomat, majd kiöblítettem számat, s elindultam vissza a nappaliba. Mostanában ott alszok. Valamiért képtelen vagyok a hálóban, és ez az óta van, mióta Harry-vel lefeküdtem. Nem tudom. Még mindig olyan hihetetlenül hangzik, na meg kiráz a hideg, libabőrös leszek, és gyorsabban ver a szívem.

A nappaliba leérve becsukom az ablakokat, lehúzom a rolókat, és elhúzom a függönyöket. Telefonért nyúlok, ami a pultomon pihen, majd ajkaimat csócsálva keresem meg anyám számát. Mikor ez megvan, a kanapéra huppanok.
- Nem jönnél át? Nagyon egyedül érzem magam, plusz az előbb landolt a vécében a vacsorám - mondtam a végén halkan felkuncogva.
- De, akkor nálad is alszom. Pont most főztem meg magamnak a vacsorát. Szeretnéd, ha vinnék neked is? - telefonon keresztül is éreztem, hogy édesanyám mosolyog. Viszont ahogy az ételre gondoltam, máris elkapott a hányinger.
- Nem kell anya, köszönöm. Szerintem ma már semmit nem fogok enni - mondtam halkan. Egyszerűen most nem bírok az ételre még csak gondolni se. Lehet, elkaptam valamit.
Azért ez vicces, nem? Doki vagyok, mégsem tudom eldönteni, hogy mi bajom van.
- Jól van, hát akkor hamarosan ott vagyok. Addig is vigyázz magadra, szeretlek! - elmosolyodtam, majd én is hasonlókat mondtam édesanyámnak, végül bontottuk a vonalat. Lábaimat a kanapéra nyomtam, s egy filmet indítottam el. Megvártam anyámat, hogy együtt bőgjük végig a Bridget Jones harmadik részét.

A film végén anyám már-már a vállamon szuszogott, így kikeltem mellőle, majd kikapcsoltam a tévét, betakartam anyut, s homlokára nyomtam egy csókot. Fellépkedtem a lépcsőfokon, majd bementem a fürdőszobába. Letusoltam, átöltöztem pizsamába és az ágyba bújtam. Mélyet sóhajtottam, ahogy beszippantottam a párna kellemes, kókuszos illatát. És akkor eszembe jutott, hogy már mióta nem aludtam ebbe az ágyba. Egy ideje már tökéletesen bevetve állt a szoba jobb szélén.
Arcomat a párnába fúrtam, s mélyet szippantottam a huzatot takaró illatból. Szemeimet lehunytam, mélyet sóhajtottam. Hirtelen bevillant előttem Harry képe, ahogy az élvezettől nyögdécsel felettem, s göndör fürtjei arcához simulnak.
Morogtam egyet, majd próbáltam másra gondolni, de nem nagyon sikerült. Vagyis hol Owen, hol pedig Harry arca villant fel előttem.

* Harry Styles *

Abigel olyan törékeny volt. Ahogy kissé barnás bőre pirosas árnyalatot vett föl, képes lettem volna megzabálni. Hihetetlenül édes volt. Nem akartam, hogy elmenjen, mármint ne ilyen gyorsan. De konkrétan kimenekült. Viszont tudom, hogy élvezte. Miután rendeztem magam egy őr jött, vissza nyomott a cellámba. És hogy mit vártam? Hogy végre beszélhessek Zayn-el, mindent megosszak vele.
A cellába érve, a rácsok felé fordultam, ahol az őr levette a bilincset, mely belemélyedt bőrömbe, így kissé véraláfutásos lett csuklóm. Hátat fordítottam a folyosónak, s az ágyra pillantottam, ahol Zayn üldögélt.
- Na? Mi volt? Dugtatok? - oly' kíváncsi volt, mint egy öt éves. Jót vigyorogtam rajta, majd mellé huppantam és hajamba túrtam.
- Nem dugtunk, jó? Mi szeretkeztünk, Malik. Anyám, milyen jó volt - sóhajtottam visszaemlékezve a törtétekre. Úgy éreztem magam, mint egy szerelmes tini. De hát halló! Én egy gyilkos vagyok, és nem tinilány.

* Abigel Hill *

Felöltözve mentem le. Azt hittem, hogy anyám még alszik, így nem számítottam arra, hogy a gofri, s vanília puding finom illata fogja megcsapni orromat. Elmosolyodtam, majd a konyhába lépkedtem.
- Jó reggelt - mosolyogtam anyura, aki kissé megugrott. Biztos megijedt, mert konkrétan hangtalanul sétáltam be hozzá.
- Neked is. Gondoltam csinálok neked reggelit. Meg, azon is gondolkodtam, hogy ameddig te elmész a kórházba dolgozni, én kitakarítom a házat. Ne haragudj kislányom, de itt hatalmas a kupi - teszi le az asztalra a tányér gőzölgő gofrit, amin néhány kanálnyi vanília puding pihent. 
- Anya, nem kell takarítanod. Nem kell, ma hamar végzek. És nyugodtan menny haza, pihenj, én meg majd kitakarítok. És este én megyek hozzád - mosolyogtam rá szelíden, miközben leültem, s már ettem is a gofrimat. Anyám mélyet sóhajtott, majd lehuppant velem szembe, s szemmel igyekezett gyilkolni.
- Miért vagy olyan makacs, mint az apád? - kérdezte kezére támaszkodva, itt pedig elszakadt valami nálam. Letettem a villát, s a kést, majd anyámra néztem. Egyébként nem bírom, ha az apámról beszél anya. Mármint, csak nem megy. Egyszerűen nem. Életem legrosszabb időszaka volt, mikor elveszítettem, és nem akarok róla beszélni. Főleg nem anyuval.
- Elmentem dolgozni - álltam fel, és az ajtóhoz siettem. Már cipőmet és kabátomat vettem fel, mikor anyám utánam indult.
- Abigel, ne csináld már! Nem azért mondtam - szabadkozott, és kezét kézfejemre simította.
- Szia, anya! - húztam el karomat, majd táskámat felkapva a kocsimba pattantam. 

* Harry Styles *

A nap erős sugarai égették lábamat, s karomat. Hunyorogva lépkedtem Zayn mellett, aki valamiről elmélyülten magyarázott, majd ahogy a padokhoz értünk, lehuppantam az egyikre, Malik pedig a másikra. 
- Szóval akkor mi lesz azután? - nézett rám kérdőn, s könyökével a padhoz tartozó asztalra támaszkodott. Kérdésére elgondolkodtam. Halvány lila ötletem sincs. Én nem rohanhatok utána, mert dutyiban maradok, ameddig csak világ a világ.
Szóval vagy szólok megint az ügyvédemnek, vagy pedig várom, hogy Abigel betolja hozzám a csinos kis fenekét. A kettő között vacilálok. 
De nem várhatom, hogy a "sült galamb a számba repüljön". 
- Nem tudom - sóhajtottam, s térdeimre támasztottam könyökömet. - Beszélnem kell az ügyvédemmel, mert van egy sejtésem, hogy Abigel egyhamar nem fog bejönni magától - mondandóm végén beharaptam ajkamat, majd fejemet Malik irányába fordítva rá néztem.
- Hát akkor csipkedd össze magad. Egyébként milyen volt szex után? - Zayn széles vigyora szelte át arcát, mire elfintorodtam.
- Egyébként teljesen zavarba volt, az arca tiszta pír volt, kapkodta a levegőt. Kerülte a tekintetemet. Hihetetlenül édes volt, csak ennyi - mosolyodtam el visszaemlékezve. 

* Abigel Hill *

Néhány műtét után igyekeztem nyugalmat keresni az irodámba, de békesség helyett csak a rengeteg papírmunka várt rám. Bosszúsan sóhajtottam, telefonomat az asztalra dobtam, miután bekapcsoltam. Leültem székembe, felkapcsoltam az asztali lámpámat, végül nekiálltam elintézni a papírmunkákat. Lassan öt óra, így hamarosan mehetek haza. Igazából nem szép ilyet mondani, de remélem, hogy anyám végre hazament, és nem kell rá figyelnem.

Miután a papírköteg felével végeztem, átöltöztem, összepakoltam, majd telefonomat nyomkodva indultam el a lifthez. A szerelvénybe érve megnéztem a nem fogadott hívásaimat anyámtól, amikből történetesen harminc volt. Homlok ráncolva töröltem ki őket. És a következő név, mely felvillant a kijelzőn, az Owen-é volt. Tőle csupán csak tizenöt hívás érkezett. Homlok ráncolva néztem telefonomat, amit inkább telefonomba süllyesztettem. Elindultam a parkolóba, ahol megkerestem kocsimat. Hazavezettem, s leparkoltam a ház előtt. Az ajtónál egy alakot véltem felfedezni, aki Owen volt. Térdein könyökölt, mellette pedig egy piás üveg pihent.
- Áááá! Cica, megjöttél? Már nagyon-nagyon-nagyon hi-hiányoztál - kissé botladozott nyelve, s meg-meg akadt néhány szónál. Felpattant, de megszédült, s a levegőbe ''kapaszkodott''. Úgy hiszem, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Owen, ha részeg elviselhetetlen, képes mindenféle testi bántalmazásra. Olyanokat tud a fejemhez vágni, amire másnap nem emlékszik. Szóval Owen részegen maga a pokol. 
- Kérlek menj haza, Owen! Részeg vagy, menj haza. Feküdj le, vagy nem tudom, csak hagyj békén, kérlek! - próbáltam elhaladni mellette, de nem sikerült. Utánam kapott. 


2 megjegyzés:

  1. Nagyon imadom a blogod������
    Egyszeruen nem tudok betelni vele
    Iszonyat jol irsz
    Nem tudon miert nem kommentelnek....el vannak tunve az emberek
    Akarhanyan is olvassak a blogod nekem mindig a kedvencem lesz :) :) <3

    VálaszTörlés