2016. november 11., péntek

Egy béta véleménye

Guys!

Aki esetleg nem ismerne, Brynn vagyok és a blog bétája. Talán többen is hallottatok rólam és a munkásságomról, és rettenetesen sajnálom, hogy új fejezetet vártatok az új bejegyzéssel, de el kell szomorítanom mindenkit, csak én fogok rizsázni.
A helyzet az, hogy vasárnap vagy szombaton, nem emlékszem pontosan, fogadtunk Taylorral, hogy a Disturbya vajon hány oldal lenne a wordben és vesztettem, (másrészt nyertem, haha) és most megírom nektek, mi az, amiért felajánlottam a "bétaságomat" Taylornak. :)

Tudnotok kell, hogy ez nem kritika vagy hasonló, egyszerűen csak a véleményem, amit amúgy mindenki megkérdezhet tőlem, nyíltan fogok válaszolni, kitérés nélkül.
Pontosan nem emlékszem, mikor írtam rá Taylorra, de valahogy elkezdtünk beszélgetni. Kötelességemnek éreztem, hogy felszólaljak a blogjával kapcsolatban, ugyanis az elejétől (vagy majdnem onnan) nagy megszállottja voltam a történetnek, és mindenképpen részt akartam venni a háttérmunkálatokban, hiszen azzal nem csak ő, de én is jól járok. A "több, mint béta" szerepeket imádom, mert akkor plusz információkkal is ellátnak az írók, jelenleg majdnem több bétázásra váró blog van a profilomon, mint saját. 
Azt nem mondom, hogy aktívan kommenteltem, mert rossz szokásom, de általában hanyagolom ezeket.

Senki nem hinné el nekem, ha azt mondanám, hogy a blog elején Owen volt a kedvenc szereplőm, igaz? Olyan embernek tűnt, akit el tudtam volna képzelni Abigel mellé, azonban miután totál részeg volt, kiverte a biztosítékomat, és nyilvánvalóan erősítettem az Abigel + Harry párost is. Egyébként magát a filmet, ami alapján íródik nem láttam, és egészen a mai napig fel sem figyeltem erre a felhívásra. Taylor fogalmazását nagyon szeretem, könnyed és olvastatja magát, amiért rendkívül hálás vagyok az az, hogy nem olyan bonyolultak, hogy háromszor kell újraolvasnom.
Már az elején sejtettem a Harry-s ügyet, de persze lehetett tudni, hogy errefelé megy el a sztori. Imádtam a gyilkosságokat, hogy a nővéreket és dolgozókat szedik, az irodában a hullát, és mindent, hogy hűűű. Nehezen tudom kifejezni magam.

Amikor a trailerét készítettem, lepergett előttem az egész történet és megtudtam pár dolgot, plusz információt, amit amúgy nem biztos, hogy megkaphattam volna. Sokáig tartott, mire elkészült, pláne hogy iskolaidőben (mikor máskor?) álltam neki, de azt hiszem, megérte. Ez az egyik kedvenc munkám.

Amikor Taylor véleményt kér egy adott részről, sokszor csak annyikat tudok neki kinyögni, hogy aztaaaa, hűűű, ez mennyire jó meg hasonló, és ez így van. Komolyan, szinte már azt várom, mikor történik hasonló a való életben (tudom, szánalmas vagyok), hogy tanúja lehessek. Egyébként most így szeretnélek titeket kérni arra, hogy kommenteljetek bátran, írjátok meg a véleményeteket, mert én rengetegszer beleestem abba a hibába, hogy nem tettem, pedig egy írónak szüksége van a visszajelzésre. Ha csak pár szót írtok, már örül mindenki, de ha egy kisregénnyit, akkor meg már repestek majd az örömtől.

Azt hiszem, ennyi lettem volna és szeretnék még egyszer elnézést kérni, amiért beletrollkodtam a blog hangulatába és szépségébe. Ha valaki kíváncsi a további hülyeségemre, a profilomon vagy a Facebookon keresztül megtalál. A Disturbyát pedig ne felejtsétek el! *-*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése