2017. január 29., vasárnap

28.Rész: Látogató

Sziasztok!:)
Szeretném megköszönni, hogy itt voltatok, és vártatok rám! Nagyon szépen köszönöm!:) 
Meghoztam nektek a 28.Részt, néhány kis csavarral:)
Köszönöm a megtekintéseket, viszont a feliratkozások és a kommentek kicsit elapadtak. Pedig még 3 új olvasó kell, hogy meglegyen a bűvös 60.!
Tudom, hogy sikerülne nektek ezt elérni, szóval számítom rátok! :)
Kellemes olvasást, kommenteljetek, iratkozzatok fel! 💓💓💓

Taylor xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Harry Styles *

A hangra lenéztem Zayn-re, s mélyet sóhajtottam. Kissé idegesen nézett sötét szemeivel rám.
- Bocs – csak ennyit bírtam kinyögni, miközben leszálltam róla. Megigazítottam pulcsimat, majd eltapostam a még alig szívott szálat. Elindultam az őr felé, aki már pörgette mutatóujján a bilincset, ami hamarosan a csuklómon fog kattanni. Így is lett. A hideg fém, hirtelen érte meleg bőrömet, mire picit megrezzentem. Elkapta alkaromat, majd a tárgyaló felé ballagtunk. Mikor a főfolyosóra értünk, azonnal megcsapott a meleg levegő. Kétoldalt elhelyezkedő celláknak köszönhetően pedig hallottam a rabok hangját. Merthogy a lentiek nem voltak kint, csak arról az emeletről engedték ki a rabokat, ahol én voltam. Ami történetesen a harmadik volt. Kint is voltak olyanok, akik az udvar különböző helyén fekvőtámaszoztak, nyomták a felülést, és a többit.

Elértünk a folyosó végéhez, ahol az út kettévált. Jobbról, s balról is tárgyalók voltak. Rengeteg.
Mi történetesen a tizenegyesbe mentünk. Vagyis még nem mentem be. Az ajtó előtt levette az őr a bilincsemet, majd kinyitotta az ajtót előttem. Konkrétan belökött rajta. Felnéztem.
- Mrs.Hill? – nyíltak nagyra szemeim. Ott ült, az egyik széken, a kisasztalnál álmaim nőjének az édesanyja. Eléggé meggyötört volt. Vékonyka ujjaival az asztalon dobolt. Érkezésemre felkapta fejét.
- Kérem, üljön le, Fiatalember! – mutatott maga elé, mire egy bólintást követően levágtam magam a székre.
- Segíthetek valamit? – tettem fel én is kezeimet az asztalra. Beharapta ajkát, majd mély levegőt vett.
- Igazából csak azért jöttem be, mert úgy érzem, hogy joga van tudni a történtekről. Abigel pedig nem hiszem, hogy többet be fog magához jönni, Harry – nyelt egyet, és folytatta – Abigel elmesélte, hogy maguk…szóval, lefeküdtek. Rendesen le is szidtam szegény lányt, hát még akkor, mikor megtudtam még valamit – belenézett szemeimbe. Minden figyelmét az én zöldjeimnek szentelte. Kezdtem magam zavarban érezni, plusz nem tudtam, hogy miről beszél.
- Mi történt? Mi történt Abigel-el? – kérdeztem. Egyre inkább kezdtem ideges lenni. Mintha pár pillanatra Mrs.Hill megrémült volna.
- Abigel… Abigel terhes. Az apja pedig te vagy! –



*Abigel Hill *

Ahogy kiértem a folyosóra, ahol a műtők vannak, Owen ballagott elém
- Jól vagy? – nézett le rám. Fejemet megráztam, és kikerültem, majd könnyeimmel küszködve indultam el a lift felé. Azt hiszem, hogy mára végeztem.
- Abigel! – kiabált utánam, mire bekötött kezemet fogva fordultam meg.
- Mit akarsz még? Szállj le rólam! Hagyj békén, és ne szólj hozzám – eddig kitartottam, erős voltam. Soha nem szerettem, ha Owen vagy bárki más meglátta, ha gyenge voltam.

A lift bezárult, én pedig utat engedtem könnyeimnek, melyek eszeveszettül csordultak végig arcomon. Eláztatták a cseppek felsőmet, melyen sötét könnyfoltok terültek el. Hátamat a lift oldalának döntve simítottam hasamra. Hirtelen, egy kis időre is, de elfelejtettem a babát. Jó nagy hülye vagyok. Remegő kezekkel töröltem meg arcomat, majd beballagtam az irodámba. A folyosó üres, és egyben csendes volt. Most talán ez kellett az így is nyomott hangulatomnak. 
Mikor hazaértem, anyám konkrétan sehol nem volt. Pedig azt beszéltük meg, hogy itthon fog várni, mondjuk meleg kajával. Igazat megvallva már jócskán éhes voltam, és nem hittem volna, hogy a pocaklakó még kibírja valami nyammognivaló nélkül. A konyhában egy levél fogadott. Csak két szó: „ Majd jövök!”
Sóhajtva tettem le a táskámat a konyhában az egyik székre, melltte pedig a táskám is landolt. A hűtőhöz ballagtam, majd kinyitottam, és megnéztem, mi található a polcokon. Volt egy nagyobb lábas, amiben spagetti volt. Biztos tegnap csinálta anyu.
Kivettem a lábast, majd a főzőlapra tettem, s megmelegítettem az ételt. Közben öntöttem magamnak egy pohár vizet, kerestem egy tányért és villát. Míg vártam, hogy a spagettim meleg legyen, addig az órára sandítottam. Lassan már délután öt lesz. Már sötétedik. Egyébként az idő rohamosan telik, és lassan már november lesz. Október van, a nappalok egyre hidegebbek. A baba születését is tudom már, ami elvileg Május közepe. Szóval nyári baba lesz, ami mondhatni egész jó.

Mikor a spagettim megmelegedett, elzártam a főzőlapot, s egy tányérba tettem az ételt. Reszeltem rá sajtot, végül az asztalnál foglaltam helyet. Bekapcsoltam a hűtő felett lévő tévét, majd egy csatornára kapcsoltam, s enni kezdtem. Az egészet sajnos nem tudtam elfogyasztani, mert konkrétan a felénél majdhogynem kidobtam a taccsot.
Szóval azt, amit meghagytam becsomagoltam és vissza tettem a hűtőbe. Mosogatás után pedig kikapcsoltam a tévét. Gondoltam, anyu már úgysem jön, így a biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Felmentem az emeletre. A szobámban félhomály volt, mert reggel nem húztam fel a redőnyt. Az ágyamra pillantottam, ahol mintha ült volna valaki. Megijedtem, hátrálni kezdtem, miközben bal kezemet a falra tapasztottam. A kapcsoló után kutakodtam kezemmel, amit hamarosan megtaláltam. Egy csattanással löktem fel a villanyt. Zihálva néztem körbe a szobában. Sehol senki. Szemeimet megdörzsöltem. Szép. Már képzelődöm is. Beletúrtam hajamba, majd mély levegőket véve mentem az ablakhoz. Felhúztam a redőnyt, s kinéztem az ablakon. Sehol senki.
Végül bedőltem az ágyamba, bekapcsoltam a tévémet, s egy filmet kerestem. Igazából semmihez nem volt kedvem. Elgondolkodtam rajta, hogy visszamegyek a kórházba, de talán az most nem volt jó ötlet. Amúgy sem kíváncsiak rám.
Kezemet hasamra simítottam, majd lepillantottam rá. Még alig pár hetes. De már most kezdem szeretni.
Vajon Harry mit szólna a kicsihez? Nem hiszem, hogy annyira odalenne érte. Na és apám? Vajon Ő hogy reagálna rá? Szerintem kaptam volna tőle néhány atyai fülest.

Hét óra előtt pár perccel, elővettem a törülközőmet, és beballagtam a fürdőbe. Levetkőztem, miközben a kádban csobogott a víz. Anyám még mindig nem jött meg. Szóval szerintem ma már nem fogom látni.
Levetettem minden ruhadarabomat, amit betettem a szennyes kosárba. Elzártam a vizet, s az egész alakos tükör elé sétáltam. Oldalasan megálltam, hogy még jobban szemügyre vehessem hasamat. Igaz, még semmi, hisz’ csak alig két hónapos.
Miután megfürödtem, pizsamában bújtam be az ágyba, és néztem tovább a tévét.



Eltelt két hónap. December van. Rövidebbek a nappalok, ellenben az éjszakákkal. A kicsi már négy hónapos. És végre látszik valami belőle. Mint kiderült, anyám eljött aznap hozzám, de mivel zárva találta az ajtót, nem vacakolt, ezért hazament. Elmondani még most sem hajlandó, hogy hol volt. Csak találgatni tudok.
Hogy mi van a kórházban? Owen-el minden nap találkozom. Általában megkérdezi, hogy mi van velem, hogy van a baba. Gyorsan lerázom, s mihamarabb lelépek.
- Szeretném elkérni a kétszázhúszas kórlapját – dőltem neki a pultnak, miközben a nővérre néztem, aki pötyögött valamit a gépébe. Felállt, otthagyott. Homlok ráncolva néztem utána. Csodás. Most már a nővérek is kerülnek. Pedig igazat megvallva, tőlük lehet tartani. Ők írják fel a műtéti beosztást, ők segítenek, ha esetleg valamelyik beteg rosszul van. Általában sütit esznek, és akit szeretnek a dokik közül, azokat mindig megkínálják.
Hát…azt hiszem, hogy én nem leszek a kedvencük.

Megkerültem a pultot, majd kivettem az említett kórlapot, s elindultam a kétszázhúszashoz. A folyosó végére érve, kinyitottam a kórlapot. Beérve a vizsgálóba, lenéztem a kórlapra.
„Harry Styles.
Elítélt.”



2 megjegyzés:

  1. Úristen,mik lesznek még itt? Nagyon kíváncsi vagyok,mit fog szólni Harry. Király lett ez a rész is, feliratkoztam! Mihamarabb hozd a következőt! 😍 Puszi:
    Sandy

    VálaszTörlés
  2. Eszter Stefanik2017. február 4. 3:15

    Anyam ez nagyon jo�� mielobb folytasd te grace klinika fan�� nagyon jo lesz, varom a folytatast, puszi����

    VálaszTörlés