2017. december 24., vasárnap

42.Rész: Forróság

Sziasztok!
Kicsit elhanyagoltam a Disturbyat az utóbbi időkben, amit nagyon röstellek. Ezért is gondoltam arra, hogy megleplek titeket ma egy új résszel. Itt még nincs vége az évnek, ugyanis igyekszem még ebben a pár napban közzétenni a 43.bejegyzést is!
Minden kedves olvasómnak szeretnék ezúton is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni! Töltsétek ezeket a napokat a szeretteitekkel, és egyetek sok-sok finomságot! 💕💕

A részhez pedig kellemes olvasást kívánok, és ha tetszett, kommentelj, illetve iratkozz fel!

Taylor xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hill*

A forró víz cirógatta hideg testemet, miközben fejemet hátra hajtottam, hogy minden cseppet arcomon tudhassak. Ezek voltak azok a percek, mikor csak magamra tudtam figyelni, és törődni. Nem kellett a kicsikre figyelnem, mármint, félreértés ne essék, imádom őket. Konkrétan ők és Harry az életeim. Szeretem őket, mindenemet feladnám értük, ha arról lenne szó.

Hamarosan költözünk, és még konkrétan semmit nem pakoltam el, pedig a ház hatalmas, már most el kellene kezdenem. Erőm viszont nincs, de Harryre sem nyomhatok rá minden munkát és felelősséget.
Viszont egy hónapot kaptunk, vagyis egy hónapunk van arra, hogy kiköltözzünk a házból, illetve vevőt találjunk rá. Egy hónap kevés, de muszáj valahogy elintéznünk mindent. Házat néztünk már, méghozzá egy kisvárosba, Stocktonban, Kalifornia államban. A ház, amit egy ottani lakos árult, meglehetősen nagy. Szóval mindannyian kényelmesen elférünk, sőt, még ha esetleg később becsúszna egy baba, neki is lehetne kialakítani egy külön szobát. A ház -a képek alapján-, emeletes, öt szobával, tágas konyhával és nappalival.
Harry pedig a jövőhéten gépre száll, és megnézi a házat. Mi azért nem fogunk menni, mert nem szeretnénk az ikreket ráncigálni ide-oda. És lehet, hogy a repüléstől is félnek, de erről lesz gondunk akkor, mikor már ténylegesen odaköltözünk.

- Drágám, minden rendben? - két kopogás, mely' visszahúzott elmélkedésemből. Igaz, a fülem tele volt vízzel, mégis hallottam szerelmem hangját. Valóban, én is feltehettem volna magamnak ezt a kérdést; minden rendben? Tudtam, Harry arra érti, hogy nem fulladtam-e még bele a vízbe.
Hirtelen ültem fel, hajam vizesen tapadt végig hátamon.
- I...igen, mindjárt megyek - mondtam, miközben vizes arcomat dörzsölgettem remegő kezeimmel. Ezután hajamhoz nyúltam, amit kicsavartam. Kiszálltam a kádból, testem és loboncom köré egy törülközőt tekertem.
- Ez esetben, ha nem baj, akkor én most bemennék! - hallottam, hogy matat valamit, majd a kilincs lenyomódott, s Harry lépett be. Bokszer takarta izmos testét, semmi más. Éreztem, hogy izzadni kezdek törülközőm alatt. Elöntött a forróság.
Harry rám mosolygott, eme tette szívemet örült dobogásra kényszerítette. Elém sétált, s megállt közvetlen előttem. Olyannyira közel volt, hogy lábujjaink összeértek. - Mi a baj szépségem? Olyan szótlan vagy - szemei aggódástól csillogtak, ahogy hatalmas tenyerével körbeölelte enyhén vizes arcomat. Nem tudtam levenni róla szememet. Ívelt szája pirosabb volt, mint valaha, és a haja -oh, az a haj-, talán még sosem volt olyan rendezetlen.
- Csak...annyira rossz, hogy ennyi minden nehezedik most ránk. A költözés, az a rengeteg pakolás, a sok utazás. Annyira fáradt vagyok, Harry. Ne érts félre, nem a kicsikkel van a problémám, mert istenem, imádom őket. Ők, illetve te vagytok az életeim. Csak...úgy érzem, hogy most minden összegyűlt felettünk - hangom elhalkult a végére, s csak némán meredtem szemeibe. Percekig nem szólt semmit, és az arca sem árulkodott bármiféle jelről. Nem tudtam, mi fog történni.
- Elhiszem, és megértem, ha most így látod a dolgokat. De azt is látod, hogy nem vagy egyedül? Ugyanis van egy férjed, aki mindig itt van melletted. Jóban, rosszban. Nem fogom hagyni, hogy minden súly rád nehezedjen - gyengéd puszit nyomott számra, s megcirógatta arcomat. - Menj be a szobába, bújj be az ágyba. Mindjárt megyek én is - egy homlok csók. Elengedett, én pedig elhagytam a fürdőt.
Az ágy már meg volt vetve, a fehér lepedő pedig csak arra várt, hogy ráfeküdjünk. Az ágy szélére ültem, majd magamra rángattam tiszta fehérneműmet, ez után pedig a pizsamámat, ami még mindig egy leggings és Harry egyik fekete pólója volt. Hajamat gondosan áttöröltem, s megszárítottam. A hajszárítót a helyére tettem, és az ágyba bújtam. Mély sóhaj hagyta el számat, ahogy fejemet a hatalmas párnára hajtottam. Betakaróztam, helyet hagyva magam mellett Harrynek.
Sokat nem kellett várnom, ugyanis férjem hamar végzett. A fürdőben lekapcsolta a villanyt, s egy pólót magára rángatott, és csak utána feküdt be mellém.
- Nagyon álmos vagy? - betakarózott, majd egyből magához rántott. Karjait védelmezően tekerte derekam köré, közben végig tartotta velem a szemkontaktust.
- Lenne még kedvem egy-két dologhoz - számat beharaptam, mikor tudatosult bennem, mit is mondtam. Tulajdonképpen magamba szándékoztam tartani, mégsem jött össze.
Harry ajkaira egy mosoly siklott, ugyanakkor tétován hajolt ajkaimra. Kezem végig simítottam közben mellkasát, pólóját meggyűrve. Tudtam, hogy ezt imádja, azért is csináltam. Éreztem, ahogy ujjait gyengéden derekamba nyomta. Szájába sóhajtottam, s hagytam, hogy fölém magasodjon.
A ruhadarabok egymást követték, mígnem hideg kezemmel végig simítottam bordái vonalán. Lábaimmal körbe zártam derekát, úgy, hogy mocorogni is nehezen tudott.
- Ugye tudod, hogy a hangodtól fel fognak ébredni a gyerekek? - Harry egyenesen számba beszélt, miközben combomat fogva, hüvelykujjával apró kis köröket írt le bőrömön.
Belesóhajtottam szájába, kezem felcsúszott tarkóján, amit ott hagytam.
- Akkor hallgattass el, Styles!- csípőmön löktem egyet, így lent teljesen összesimultunk. Számba nyögött, s mohón, követelőzően csókolt meg. Nem várt, sőt, még vissza sem tudtam csókolni, de ő már bennem volt.
Szájába sóhajtottam, tarkójáról indítva pedig tincseibe mélyesztettem ujjaimat. Megharapta számat, úgy cincálta, mintha az élete múlt volna rajta.
Izzadni kezdtünk, a leheletünk játszadozott a falak közt. Próbáltunk halkak lenni, hogy még véletlenül se keltsük fel az ikreket.
Forró csókjaival rabul ejtett. Már az első alkalommal, mikor a liftből szerettem volna kilépni, de ő utánam nyúlt. Már akkor úgy csókolt, mintha nem lenne holnap, és csak perceink lennének hátra. Az államat fogta akkor, emlékszem.

Egymással szembe feküdtünk. Kisimítottam arcából egy tincset, mely enyhén homlokára tapadt. Harry ágyrészénél égett az éjjeli lámpa, enyhe fényt nyújtva.
- Annyira gyönyörű vagy - gödröcskéi megjelentek ajkai mellett, keze csupasz fenekemen pihent a takaró alatt.
Szavait hallva éreztem, hogy arcomat elönti a pír, így nyakába bújtattam azt. Harry ezen jót nevetett.
- Igazából nem is tudom, mi lett volna velem nélküled. Harcoltál értem, nem foglalkoztál azzal, hogy Owennel együtt voltam. Ha feladod, most nem feküdnénk itt. Együtt - fülébe mormoltam a szavakat, miközben ő közelebb húzott magához, és ajkaival hajamba bújt.
- Ezen már hiába töröd a csinos kis buksidat, mert az a lényeg, hogy most bizony itt vagyunk. Egymás karjaiban és nincs semmi, és senki, aki meggátolná a boldogságunkat - szavai megmelengették szívemet, ami már így is őrülten kalapált.


A délutáni alvásukat töltötték a kicsik, míg én és Harry a hálóban pakoltunk. A téli ruhákat bőröndökbe hajtogattam, Harry pedig gondosan tette egymásra a családi képeket egy papírdobozba.
Néha összenéztünk, és olyankor mindig rám kacsintott, amitől én egyre jobban elpirultam.
Felálltam az ágyról, hogy a legfelső polcról levegyek még egy bőröndöt. Viszont ez nem sikerült, mert nem értem fel.
Hallottam, hogy Harry kuncogni kezd mögülem.
- Igazán segíthetnél - morogtam, s vállam felett rá néztem. Láttam, amint egy képet még betesz a dobozba, majd felém siet. Fejemet visszafordítottam, és szorosan a bőröndre szegeztem, várva, hogy lesétáljon nekem onnan.
Ez ugyan megtörtént, csak más formába.
Lehelete csiklandozta nyakamat, erős, izmos mellkasa hátamhoz simult. Egyik keze a derekamat ölelte, jó szorosan, míg másikkal levette a bőröndöt. Észre sem vettem, de ajkaim elnyíltak egymástól, és szívem kihagyott egy ütemet.
- Igazán segítek - egyenesen fülembe beszélt, miközben egy halk puffanással letette a bőröndöt. Éreztem, ahogy félre söpri hajamat, és fülem mögé, illetve nyakamra ad egy nedves csókot.
Lassan megfordultam, s lábujjhegyre állva csókoltam meg. Keze derekamon pihent. A csók rövid volt, de érzelmes.
- Köszönöm, hogy levetted - haraptam ajkamba, és a bőröndöt feltettem az ágyra. Harry visszament a polchoz, mikor elment mellettem végig simított fenekemen, ami mosolygással töltött el.

Mikor a kicsik felkeltek, abba hagytuk a pakolást, és átmentünk a szobájukba.
Belépve a kék-rózsaszín szobába életünk értelmei már az ágyukban ültek. Becca a kis egyszarvúját szorította magához, cumija gyorsan járt szájába, hatalmas szempilláival pedig apját figyelte, aki azonnal lehajolt az ágyhoz és karjai közé kapta a kicsit.
- Jó reggelt hercegnőm - Becca bújt apjához, vállára hajtotta kis fejét, miközben bal karjával szorosan fogta egyszarvúját.
Odalépem Matthew-hoz, és összekócoltam haját, mire nyöszörögve fúrta arcát párnájába, amin sárkányok voltak. Elnevettem magam, és ölembe vettem. Kócos hajába egy csókot nyomtam, majd Harryéket követve lementünk a nappaliba.
Egyébként már most nagyon értelmes gyerekek voltak. Értették azt, amit mondtunk nekik, igaz, a véleményüket még nem tudták elmondani, mert még nem voltak egy évesek. Az aput, meg az anyut már megtanulták, és elég gyakran lehetett hallani a szájukból.
Két hónap, és egy évesek lesznek. Ami azt jelenti, hogy két hatalmas tortával fogjuk megünnepelni ezt az eseményt.

A nappaliba leültünk mind a négyen a kanapéra, Harry bekapcsolta a tévét és egy mesét kezdtünk el nézni velük. Közben az ölünkben ültek. Becca még egy kicsit kómás volt, ez onnan is látszott, hogy inkább lehunyt szemekkel pihent.
- Csinálok nekik valami finomat - ültettem Harry másik combjára Matthew-t, majd a konyhába siettem. Tegnap este botmixerrel pépesre csináltam nekik a főtt répát, mert azt mind a ketten szeretik.  Így hát nem túl melegre, hanem inkább pont megfelelőre melegítettem nekik az apró műanyag tálakba az ételt, a mikró segítségével, és elővettem egy pillangós, illetve dinós kanalat. A két etetőszéket pedig két székhez húztam, majd kimentem hozzájuk.
- Gyertek enni - siettem oda Matthew-hoz, és arcára nyomtam egy cuppanós puszit, miközben felvettem. Édesen felkuncogott, és hajamba kapaszkodott miközben a konyhába vittem ki.
Becsatoltam az etetőszéket, és leültem vele szembe.
Végül mind a ketten megetettük a kicsiket, a vége felé már olyan volt, mintha Harryvel egymást etettük volna. Mindenünk tiszta répa pempő volt, de igazából csak az számított, hogy a kicsik nevetésétől zengett az egész konyha.
Nincs is szebb annál, mint mikor két nyolc hónapos csöpség édesen kacag.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése