2018. január 6., szombat

44.Rész: Valami van a levegőben

Sziasztok!
Meg is hoztam az új részt, ami szerintem egész hosszúra sikeredett. Viszont csalódott vagyok, mert az utolsó két részhez egyetlen egy komment sem érkezett. Igazából ismét elbizonytalanodtam egy picikét a blogot illetően, plusz már csak 6 rész van vissza az egész történetből.
Ezért arra szeretnélek titeket kérni, hogy bármi észrevételetek van, esetleg tetszik az, amit csinálok, osszátok meg velem a komment szekcióban!
Ezúton is nagyon köszönöm a sok-sok megtekintést, ami igazán jól esik!
A részhez kellemes olvasást kívánok. A bejegyzés végére csatoltam a másik blogomat, amit írok, illetve a blogok Facebook csoportját is.

Puszi,
Taylor xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hills *

A napok rohamosan teltek, akárcsak a dobozok száma a házban különböző helyen letéve. Rengeteg dobozba, zsákba pakoltunk össze, készülődve a költözésre. A kicsik ebből nem nagyon észleltek semmit, jól elvoltak a maguk kis világában. Eltelt két hét, mióta a kórházban jártam, ami igazából olyan, mintha tegnap tettem volna be oda utoljára a lábamat.
A napjaimat főként a kicsik és Harry foglalja le. Matthew és Becca már totyognak, szint egyszerre indultak útnak.
,, Harry a nappaliban vigyáz rájuk, bekapcsolva nekik egy mesét, ami igazából nem nagyon köti le őket, hanem inkább a játékokra fókuszálnak. Miután magukra hagytam őket, a konyhába sietek, hogy a forró vízbe tésztát tegyek. A kicsiknek almát szeletelek, egy rózsaszín és egy kék tálba. Mivel már van pár fogacskájuk, nyugodtan rághatnak szilárdabb ételt, és a gyümölcsben amúgy is sok a vitamin.
Ügyetlenkedésem itt sem maradhat el, ugyanis sikeresen elvágom az ujjamat, amikor az almadarabkákat szeletelem. Felszisszenve teszem le a kést, majd nyitom meg a hideg vizet. Ez után a lenti fürdőben előveszem a fertőtlenítőt, amivel áttörölgetem, végül pedig egy ragtapaszt nyomok rá. A konyhába vissza érve elzárom a gázt, ugyanis a tészta megfőtt. A tegnap este készített szószt csak megmelegítem a gázon, majd Harrynek megterítek, és a két etetőszéket is az asztalhoz húzom.
- Abigel, azonnal gyere ide! - Harry a nappaliból kiabál nekem, mire aggódva teszem le a tényért az asztalra, és indulok el az említett helyiség felé. Harry a kicsik előtt térdel pár méterrel, kezében a telefonjával, amivel a gyermekeinket videózza. A látványtól könnyek szöknek szemembe. Matthew nevetve fogja Becca kezét, miközben felénk totyognak. Elindulnak.
Harry mellé térdelve tárom ki kezemet, folyó könnyeimtől fátylasan látok. Szívemet ezek a másodpercek teljesen megmelengetik. Harry a videót leállítja, majd mikor Matthew elé totyog, karjaiba zárja. Becca gyönyörű kékeszöld szemekkel néz fel rám, karjait felém tartva. Hatalmas vigyorral, szipogva álok fel, karjaimba egyetlen hercegnőmmel. Feje búbjára egy puszit nyomok, beszippantva jellegzetes baba illatát. Szívem hevesen dübörög mellkasomba, ahogy leülök vele a kanapéra.
- Nagyon ügyes vagy, Kincsem! - pufók arcát, illetve homlokát csókokkal halmozom el, amit édes kuncogásával köszön meg. Apró kis kezei a hajamba keresnek menedéket, tincseimet elég fájdalmasan huzigál meg.
Könnyeimet letörölve cirógatom tovább, mígnem mellkasomra hajtja kis fejét. Harry is hasonlóképp cselekszik Matthewel. Leülnek mellénk, tekintetem Harry szemeire siklik. Rám pillant, gyönyörű zöld szemei megtelnek könnyel. Ugyan azt érezzük. A büszkeséget, örömöt, szeretetet."

- Akkor hozod a babakocsit?- kiabáltam ki a gyermekeink szobájából, miközben Matthewre adtam rá a sapkát. Igaz, már lassan a május hónapjába lépünk, még mindig voltak hidegebb napok, akárcsak ez. Miután felöltöztettem őket, Matthewot karjaimba kaptam, utána Beccat és úgy mentünk le a lépcsőn.
- Várj, segítek - Harry elém lépett, karjait pedig nyújtotta Matt felé, akit felkapott, ez után pedig a babakocsiba tett. Az ikerbabakocsi másik részében Becca csücsült, akit én közöttem be. - Öltözz csak fel szívem, addig kint megvárunk - Harry elém lépett, hatalmas tenyerével arcomra simított, hogy egy csókban fejezze ki az irántam érzett szeretetét. Elmosolyodtam, szemeimet egy pillanatra lehunytam, hogy érezzem mámorító csókját. Ajkai lassan, szenvedélyesen mozogtak kiszáradt számon. Felsóhajtottam, mikor a varázs elmúlt, és felnyitva szemhéjaimat, pillantottam rá.
- Este többet is tudok nyújtani - arcára kiült bárgyú vigyora, amit nem tudtam nem pirulással jutalmazni.
- Rendben van - hajtottam le fejemet, mosolyomat el nem takarva. Harry még édesen kuncogott, majd az ajtót kinyitva az udvarra tolta a babakocsit, hevesen beszélve a kicsikhez.
Miután becsuktam mögöttük az ajtót, magamra kaptam egy bomberdzsekit, a fűzős cipőmet, egy kisebb táskát, amiben a cumijuk és a babateájuk volt. Az ajtón kilépve belekapott hajamba a lenge szél. Harry valami igazán érdekeset csinálhatott a kicsik kedvéért, ugyanis az ikrek hangos nevetésétől zengett az egész udvar. Elmosolyodtam édes hangjukat hallva, miközben bezártam az ajtót. A táskát a vállamra akasztva indultam meg feléjük. Mikor melléjük értem, megigazítottam Beccán a rózsaszín sapkáját.
- Olyan jól áll rajtad ez a dzseki - Harryre pillantottam, ki teljesen végig mért, tetőtől-talpig.
- Köszönöm Harreh - vigyorodtam el, majd kinyitottam a kaput, és előre engedtem őket. Végig nézve Harryn, illetve a babakocsin, annyira jól állt neki ez a szerep. De tényleg. Egy baseball sapka volt rajta, amitől ha lehet, még férfiasabbnak látszott. A haja az utóbbi időkben kicsit megnőtt, de ez egyáltalán nem zavarta őt, állítása szerint. Engem sem, mindenét szerettem.
Rajta is egy dzseki volt, aminek cipzárja nem volt felhúzva, így kilátszott szürke pólója, melyen kirajzolódtak izmai. Ajkamba harapva csuktam be az ajtót, és siettem mellé. Szabad kezét megfogtam, miközben beszélgettünk. Egy park felé sétáltunk, ahova kétnaponta szoktunk menni. Tekintetem az ikreken pihent. A babakocsi úgy volt kialakítva, hogy egymás mellett volt a két kosár, amikben a babák voltak felültetve. Lábaikat egy nagyobb lenge, macis pléd takarta. Igaz, cipőjük kilógott.
- Annyira édesek - Harry hangja közvetlen fülem mellett hangzott fel, amitől az aprócska szőrszálak felálltak tarkóm vonalán. Ajkaim elnyíltak, rekedtes hangját hallva. Felpillantottam rá, majd fejemet megemelve szájára nyomtam egy csókot. - Hmm...ez is igazán aranyos volt - kuncogni kezdett, mire belebokszoltam karjába. Matthew látva a történteket, felnevetett.
- Már te is ellenem vagy, haver? - Harry elengedte a babakocsit, ezzel egy időben a kezemet is, s fiúnkhoz lépett. Matthew pufók kis arcán pihenő szájacskája elnyílt a meglepődöttségtől, mikor Harry kivette és arcába fújt. Nevetve néztük őket Becca-val, miközben megálltunk. Harry végig puszilta arcát, szorosan fogva csöpp termetét. Mathew nevetésétől zengett az egész park, amire egy padon ülő idős pár is felfigyelt. A jelenetet mosolyogva nézték végig.
- Szóval ki fogsz nevetni a továbbiakban? - Harry szemei mosolyogtak, akárcsak ajkai is felfelé görbültek. Elhajolt fiától, hogy szemeibe tudjon nézni. Matt kacagva nyújtotta kezét apja nyakába, és bújt hozzá. Elmosolyodtam, majd telefonomat gyorsan előhalásztam zsebemből, és csináltam róluk egy képet. Pár perc múlva Harry visszaültette Mattet, s tovább haladtunk. Egy padnál megálltunk, ahova letettem a táskát, és kivettem Beccat, hogy egy picit tudjon totyogni. A park egyébként tele volt bokrokkal, közepén egy kis tóval. Pár gyermek lézengett itt-ott, némelyik szüleikkel, a nagyobbak már egyedül. Önfeledten játszottak, homokoztak.
- Na gyere hercegnő - megfogtam apró karjait, miközben mögé álltam. Beccanak több se kellett, egyből megemelte először bal aprócska lábát, majd a jobbat. Elindult arra, amerre vágyott. Meg mertem fogadni egyébként, hogy végig tátva volt a szája. Igazam volt, mikor Harry velünk szemben nézett lányunkra, szájtátva, grimaszolva. Felnevettem, miközben figyeltem, ahogy göndör hajú szerelmem letette fiúnkat, és megfogta kezét. Együtt sétáltunk a kicsikkel, kik mikor le akartak ülni, karjaink közé kaptuk őket.
Boldog pillanatok egyike volt a parkban töltött két óra. Mindannyian jól éreztük magunkat.
Mikor visszafelé sétáltunk, mind a ketten elaludtak, a jó levegő elnyomta őket. Ezt nem bántam, mert legalább volt pár szabad óránk egymásra. Harry szorosan fogta kezemet, ahogy visszafelé ballagtunk. Ujjaival gyengéden cirógatta kézfejemet, mely' megdobogtatta szívemet.
- Holnap délután négy óra körül már ott kellene lennünk a reptéren - percekig nem beszéltünk egymáshoz, csak élveztük a csendet, mígnem megszólalt. Arcomról egyből lefagyott a mosoly, ahogy eszembe jutott, az, amit mondott. Holnap bizony el fog repülni, ugyanis elmegy megnézni a házat, amit találtunk Amerikában. Nem akartam, hogy itt hagyjon minket, igaz, csak két napra. Mégis, annyira hiányozni fog.
Plusz, nem akartam neki mondani, de nagyon rossz előérzetem volt. Mintha a szél hozott volna valamit az életünkbe. Tudom, ez kicsit hülyén hangzik, mégis, a szívem legmélyén nyomott ez a tudat. Féltem, hogy talán a kicsikkel fog valami történni, vagy velünk. Harryvel. Azt nem élném túl, ha életem három legfontosabb emberével történne valami.
- Hé! - hangja visszahúzott elmélkedésemből, mikor megéreztem kezét arcomon. Már a ház előtt voltunk. Fejemet enyhén megráztam, hogy szemeibe tudjak nézni. Igaz, a magasságkülönbség egész nagy volt köztünk, mégis beleakasztottam kezemet nyakába, köszönhetően annak, hogy lejjebb hajolt.
- Én...csak nem akarom, hogy elmenj. Van egy érzés bennem, itt - simítottam vissza kezemet szívemre - Ami valami rosszat fog hozni ránk. Félek, hogy...tényleg történni fog valami, Harry! - hangom fokozatosan csuklott el, mígnem egy forró könnycsepp zúdult végig arcomon. Harry egyből lesimította azt, hosszú mutatóujjával. Lélegzetem egy pillanatra tüdőmben rekedt.
- Vigyázni fogok rátok, még Amerikából is! Hidd el, nincs sok kedvem itt hagyni az én királynőmet, a hercegnőmet és a hercegemet. De muszáj, mert a jövőnkről van szó! Beszélni fogunk, megígérem! Nem fog ez a két nap semmin sem változtatni. Ugyan úgy haza fogok jönni, az új lakásunk kulcsával! - mondandója végén elmosolyodott. Igaz, nem akartam elmondani a többi kételyemet, ezért csak egy aprót bólintottam. Láttam rajta, hogy nem volt megelégedve a válaszommal, de nem firtatta tovább a dolgot. Helyette egyre közelebb hajolt arcomhoz. Olyannyira, hogy a tüdejéből kifújt levegő egyenesen arcomat cirógatta. Szememet lehunytam, miközben Ő arcomon írt le apró kis köröket, hüvelykujja segítségével. Ajkaink már mondhatni súrolták egymást, s a csók előtt még felnyitotta gyönyörű smaragd szemeit. Belelihegtem szájába, és nyöszörögtem egyet. Végül nem várt tovább, ajkait enyémekre nyomta, hosszasan, szenvedélyesen megcsókolva. Ajkai lágyan becézték enyémeket, miközben keze arcomról lecsúszott derekamról, amit szorosan megfogott, így is közelebb húzva magához. Lassan faltuk egymás ajkait, mígnem alsó ajkamat fogai rabsága közé nem zárta. Halkan felsóhajtottam. Egészen addig csinálta ezt, ameddig levegőhiány miatt el nem váltunk egymástól. A babakocsit végül betoltuk a házba, majd óvatosan vettük az ikreket és vittük a szobájukba őket. Mikor levetettük róluk a kabátot, és a sapkát, próbáltuk nem felkelteni őket. Betakargattuk a két csöpséget, és hagytuk őket pihenni. Lent a babakocsit betoltuk az egyik vendégszobába.
- Nem vagy éhes? - simítottam felkarjára, mikor a nappaliba ültünk a kanapén. A tévé halk hangja ment a háttérbe, ugyanakkor hangomra megfordult, tekintetét pedig rám emelte.
- De valami harapnivaló igazán jól esne - tekintetéről sütött a vágy, miközben megnyalta szája szélét. Éreztem, hogy a vér az arcomba tódul.
- Én...én valami ételre gondoltam - krákogtam, miközben tekintetem ölemben lévő kezeimre siklott.
- De kezdhetnénk a desszerttel is - kuncogott fel, a távirányítót a dohányzóasztalra téve, és számnak esett. Hajába túrtam, hála a hirtelen jött csóknak. Hátra döntött a hatalmas kanapén, lábaim közé fészkelve magát. Kezem tarkójára siklott, miközben megéreztem meleg tenyerét pulcsim, majd pólóm alá siklani. Forró kezeivel hasam alját simogatták, egyre feljebb csúszva, melleim irányába.
Először tiltakoztam, míg meg nem adtam magam neki, forró csókjainak hála.

**
A fürdetés után megetettük a két gyöngyszemet, akiket később ágyba is bújtattunk. Percekkel később édes szuszogásuktól telt be aprócska szobájuk. Ajkamba harapva hagytam el a szobát, Harryvel együtt. Külön lefürödtünk, vagyis igazából ő zuhanyzott először, míg én lent elmosogattam a koszos edényeket, poharakat és evőeszközöket. A konyhába lekapcsoltam a lámpát, és felmentem. A szobánkba vezetett először utam, ahonnan kivettem egy frissen mosott törülközőt. Mikor a szekrény ajtaját csuktam be, Harry akkor jött ki a fürdőből, ami a szobánk egyik oldalából nyílt. Testén csupán cak egy fekete bokszer volt, mellkasán még enyhén csöpögött a víz. Bámulásomból akkor riadtam fel, mikor már előttem állt, testéből csak úgy sugárzott a forróság.
- Mi a baj szépségem? Annyira elbambultál - gyengéden simított végig arcélemen, ami borzongást váltott ki belőlem.
- Nem, csak elgondolkodtam, nincs semmi baj. Elmegyek, én is letusolok. Mindjárt jövök - pipiskedtem fel, hogy egy csókot csenjek tőle. Hogy egyensúlyomat ne veszítsem el, izmos mellkasán támaszkodtam meg. A gyors csók után besiettem a fürdőbe. Fogat mostam, felkötöttem hajamat, hogy ne legyen vizes. Letusoltam, majd belebújtam pizsamámba, ami egy cicanadrágból, és Harry egyik fekete pulcsijából állt. Hajamat a tusolás után kiengedtem, kifésültem. A lámpát lekapcsoltam, majd elhagytam a helyiséget. Harry egy kisebb táskába pakolt, néhány dolgot, amit holnap magával visz Amerikába. Szívem ismét összeszorult a gondolattól, hogy két napig nem fogom látni. Igazából tudom, hogy ez tényleg, de tényleg nem sok idő, de annyira hozzászoktam a jelenlétéhez konkrétan a nap huszonnégy órájában, hogy nehéz lesz kibírni.
Harry észrevehette, hogy a szobában vagyok, ugyanis felém fordult.
- Olyan gyönyörű vagy - hallottam, hogy hangosan felsóhajt, miközben betesz két pólót, illetve pulcsit a táskába.
Szavait hallva, ismételten, a napon már nem is tudom hányadjára, de elpirultam.
Leültem az ágyra, törökülésbe, őt figyelve. Szemeim ismét megteltek könnyel. Hisztisnek fog hinni, ha megtudja készülendő sírásom okát.
Betette az utolsó ruhadarabokat is a táskába, majd konkrétan odamászott hozzám. Homlokon csókolt, utána az orromra nyomott egy nedves csókot, az arcom jobb, s bal oldalára. Hátra döntött. Gyengéden húzta végig ajkait arcom minden szegletén, halk sóhajt kicsalva belőlem. A lábaim között feküdt, derekam mellett támaszkodott. Szemeibe néztem, melyek teljesen megbabonáztak.
- Szeretlek. Az a két nap eszeveszetten gyorsan fog eltelni, meglásd! Kettőt alszol, és a második reggelen már az ágyadba leszek - ígéretét egy csókkal pecsételte meg.


Facebook csoportWildfire


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése