2017. január 7., szombat

27.Rész: Apa

Szijjasztok! 💓
Meghoztam az év legelső bejegyzését:) Csak Harry szemszögébe nyerhettek betekintést:)
Kérlek titeket, kommenteljetek, lepjetek meg! Hamarosan visszatérek, vagyis 11.-én, mikor a blog és egyben az én születésnapom is lesz:) Szóval ide azokkal a kommentekkel! 💓💓
Kellemes olvasást! 💓

Taylor xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Harry Styles *

- Apucii! Anyu nem akarja odaadni a babámat! – rohant be hozzám a nappaliba Lana, haja kétoldalt egy-egy kis copfba volt fogva. Zöld szemei világítottak, és orrát panaszosan húzta fel.
- Biztos rossz voltál – állapítottam meg, miközben térdeimre könyökölve néztem akis csöppséget, amint elém áll, és megfogja kezemet. 
- Beszélsz anyuval? – pillantott rám édesen fel, és csücsörítetett egyet, mire széles mosoly terült el arcomon. Lejjebb hajtottam fejemet, és arcára nyomtam egy cuppanós csókot. Ezt követve felálltam. Elindultam vele a karjaimban a konyha felől. Abigel bizonyára főzött, mert isteni illatok lepték be az egész házat.
- Panaszunk van! – húztam én is úgy fel orromat, akárcsak Lana. Szóval külső szemlélőnek eléggé érdekesen nézhettünk ki. Lana átkarolta a nyakamat, és puha arcocskáját az enyémhez nyomta. Abigel megpördült tengelye körül, kezeit törülgette egy konyharuhába.
- Ha a babáról van szó, el se kezdjétek. Lana lenyomott az előbb egy hisztit, szóval ma nincs baba. Rengeteg játéka van a lányodnak, elégedjen meg most azokkal! – fordult vissza, s megkeverte a tésztát, ami már javában főtt. Felültettem Lana-t a bárpultra, mire nagy szemekkel nézett fel rám.
- Sajnálom, Kincsem. De ha anyu megmondta, akkor anyu megmondta – rántottam vállat, majd arcon csókoltam.
- De azért szeretlek titeket – lépett mellénk Abigel, aki megpöckölte Lana orrát, s felnézett rám.
- Ti vagytok a mindeneim – hajoltam ajkaira.

Zihálva ébredtem fel. Ismét a kosz, és az eszeveszett bűz fogadott. Homlokomon apró izzadságcseppek voltak, amiket letöröltem, majd lehunytam szemeimet. 
- Minden oké, haver? – Zayn feje bújt látóterembe, aki érdekes szemekkel méregetett.
- Ja – fordultam zavartan oldalamra, tekintetemet végig vezettem az előttem lévő koszos, szürke falon. Néhány tenyérnyom, pár mélyedés, mely körmöknek köszönhető. Horror volt az egész. De jobbára az életemet lehetne ennek nevezni. Mindent ott basztam el, mikor megöltem az első emberemet. Azt sem értem, mi a fenének vagyok még mindig életben. És ez az álom?
Mi a fene volt ez? Vajon jelenthet valamit? És Abigel…istenem, nehéz bevallani, sőt, egy gyilkosnak nem is kellene ilyenekre gondolnia; de úgy érzem, hogy tényleg belészerettem. De úgy is veszett ügy az egész. Nem fogunk többet találkozni. Nem fogok innen kijutni, konkrétan itt fogok megöregedni. Nem lesz senkim, és semmim mikor kiengednek innen. Merthogy az életfogytiglan sem életfogytiglan már. Mikor kikerülök innen, konkrétan csöves leszek. Abigel meg….hát Abigel addigra talál magának valami pasit. Egy olyan embert, aki megbecsüli. És az nem én, de nem is Hunt lesz. Hunt…mindig is utáltam, olyan embert még nem élet a Föld, mint Dr.Owen Hunt. Bevallom, jó orvos, ahogy én is az lettem volna, ha… Igen, és megint ott van az a vacak ,,ha”.
Egy mély sóhajtástól testem teljesen ellazul, pilláimat lehunyom, majd kezeimet fejem alá nyomom.

- Ezt nem hiszem el! – az ajtó becsukódott, Zack halk szitokszavaitól telt be a ház, miközben ő elindult a konyha felé. Lana fent volt a szobájába, a barátnőivel beszélgettek telefonon. Abigel mosolyogva, ugyanakkor aggódva lép fiúnkhoz. Homlokomat ráncolva dőlök hátra a széken.
- Valami baj van? – kezeimet összekulcsolva dobom fel őket az asztalra. Zack frusztráltan öleli meg anyját, arcát nyakhajlatába fúrja.
- Semmi komoly. Csak…mással randizott, ennyi az egész – Abigel nyakába dünnyögött, majd lehunyta szemét.
- Elmondtad már Mary-nek, hogy szereted? – álltam fel, s kezemet vállára simítottam. Abigel lehunyt szemekkel bújt a Zack nyújtotta karokhoz.  
- Nem mertem – távolodott el anyjától. Fiam szemei sokkalta különböznek, mint az én zöldjeim. Az övé sötétek, mint az éjszaka, és fagyosak, mint a jéghideg sör. Akárcsak az anyjáé.
- Zack – csóváltam meg fejemet – Styles vagy, a Styles-ek mindig kimondják azt, amit gondolnak, és nem félnek a nőktől – vigyorogtam mire éreztem, hogy egy tenyér csattan nyakamon. – Na jó, néha félnek – nevettem fel. – De ha igazán szereted azt a lányt, akkor állj elé, és mond meg neki – mosolyogtam rá.

- Styles! Ébredj már! – Malik rázogatta vállamat, miközben konkrétan már rajtam ült.
- Hm…mi van? – hangom rekedtes volt, talán még a szokásosnál is. Szemeimet megdörzsöltem, hogy láthassak valamit, ne csak foltokat.
- Kiengednek minket az udvarra – szállt le rólam – előre szólok, hogy kissé hűvös van. Mindenki kapott valami pulcsi féle szart – egy ruhadarab landolt a fejemet. Lassan felültem, vigyázva fejemre, nehogy beverjem a felettem lévő ágy aljába. Sóhajtva vettem fel a szürke pulcsit, ami az ujjánál kissé kicsi volt, de nem számít. Két őr jött, akik kinyitották a cellánkat, majd bilincset nyomtak a csuklóinkra. Először Zayn-t vezették ki. Szemöldököm ráncolni kezdtem, mikor megláttam, hogy a Malik fiú alig észrevehetően, de belemarkol az őt vezető őr férfiasságába. Na, ne már, hogy még az őrök is kefélik.

Az utolsó ajtót is kitárták előttünk. Valóban hidegebb volt az idő, mint eddig. Jó, mondjuk már pár hét biztos eltelhetett. A napokat nem számolom, nincs értelme. Az udvaron a szokásos társaság fogadott. Mikor meglátták Malik-ot, páran összesúgtak, és vigyorogva integettek neki. Fintorogva léptem a cellatársam mellé.
- Mi van, téged mindenki megdughat egy kis dohányért? – pillantok le rá. Egyébként nem néz ki rosszul. Mármint félreértés ne essen, nem lettem meleg, nem úgy mint a többi egyén itt. Nekem nem áll szándékomba megdugni pasikat, vagy engedni, hogy seggbe tömködjenek. Nincsenek ellenemre a melegek, de én ha egyszer kijutok – márpedig kifogok – akkor nőt akarok magam mellé. De, visszatérve a tárgyra, Zayn jól néz ki. A haja fekete, akárcsak a holló tolla, és a borosta jól áll neki. A szemei pedig általában feketék, és így összességében eléggé ijesztőn néz ki. Pedig egyébként jó fej srác.
- Meg az élvezetért. Nem tudod haver, hogy ezeknek mekkora dákójuk van – vihogott fel, közben elfoglaltunk egy padot. Fejemet fogva könyököltem térdeimre.
- Te ki a faszom vagy? – nyögtem fel panaszosan, halántékomat dörzsölgetve.
- Oh, Styles. A legnagyobb rémálmod – csapkodta meg vállamat. – Na ne legyél olyan makacs. Szívj el egyet – fülem mögé nyomott egy cigaretta szálat, majd elfeküdt a másik padon. Egy ideig gondolkodtam, majd egy sóhajtással számba nyomtam a nikotinszálat, és kértem tőle egy gyújtót.
- Egyébként elfelejtettél valamit – mondta, miközben lehunyta szemét. Meggyújtottam a szálat, s mélyen beszívtam a füstöt, hogy egészen lecsigázzon a tüdőmig.
- Micsodát? – kérdeztem, közben kivettem számból a cigarettát, és kifújtam az addig benntartott füstöt.
Vártam, hogy Zayn megszólaljon, de helyette lerúgott a padról. 
- Mi a fasz? – akadtam ki, és megtámaszkodva néztem rá. A cigi ismételten számban lógott.
- Anyukád nem tanított meg arra, hogy amiket kapsz, azokat meg kell köszönni? – szemeit felnyitotta, és úgy pillantott le rám. Engem pedig elkapott az ideg, a cigit kiköpve számból combjain landoltam. Megmarkoltam pulcsiját, felemeltem testét arcunk közel volt. Állkapcsom megfeszült.
- Még egyszer nehogy megemlítsd anyámat, mert szétverem a pofádat – rántottam rajta egyet. Ám mielőtt mondhatott volna valamit is, az egyik őr megszólalt.
- Styles! Vendéged van - 



2 megjegyzés: