2017. augusztus 27., vasárnap

38.Rész: Anya

Sziasztok!
Így nyár végére sikeresen elbizonytalanodtam a bloggal kapcsolatban. Hetek óta, sőt, merem mondani, hogy hónapok óta nem iratkozott fel senki sem a blogra, inkább leiratkoztak páran. Tudom, hogy egy darabig a kéztörésem miatt nem voltam, de én tényleg igyekeztem, igyekszem.
Plusz kevesebb visszajelzést is kapok.
Szeretném, ha ez pozitívan változna, és elmondanátok az ŐSZINTE véleményeteket a blogról, magáról a sztoriról. Mert érdekel, hogy min szeretnétek, hogy változtassak. Ugyan is nem csak magamnak, hanem nektek is írok!

Az új részt viszont meghoztam!
Kellemes olvasást kívánok mindenkinek!
Taylor xx
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Külső szemszög *

Abigel mindent hallott. Mindent érzékelt maga körül. A gépek csipogását, gyermekei sírását, édesanyja bársonyos, ugyanakkor meggyötört hangját. Minden érintést, jót, s rosszat. Bizonyos hiánya volt. Hiányzott valami, vagyis valaki, akit még nem sikerült érzékelnie, a világon kívül. Harryt. Harry volt az, akit még nem érzett.
De ez is beteljesedett, mikor szerelme rekedtes, megtört hangját hallhatta. Szíve eszeveszetten dübörgött, amit Harry is észrevett, a gép egyre hangosabb csipogása miatt. Reménykedve fonta ujjait szerelme kézfeje köré. Könnyei megállíthatatlanul csurogtak, rá Abigel kezére.
Nem bírta a szenvedést, amit a körülötte lévőknek okozott, nem bírta tovább. Muszáj volt tennie valamit. Muszáj volt ismét élnie.

Először lassan kezdett. Ujját megmozdította, majd gyengéden szorított rá Harry kezére, ki először reagálni sem tudott. Azt hitte, csak halucinál. Ám, mikor Abigel egy apró kört rajzolt tenyerébe, széles mosoly terült el a göndör férfi arcán. Sírt, de mosolygott. A gödröcskéin keresztülmentek a csúnya könnycseppek.
- Istenem, Abigel! - zokogott fel, mikor kedvese felnyitotta szemeit, miket azonnal vissza is csukott a hirtelen, erős fénytől. Harry megállíthatatlanul szipogott, és remegő kezekkel simított Abigel arcára. A nő, lassan felnyitotta szemeit. Harry arca közel volt az övéhez. Harry letörölte könnyeit, s egy apró, remegő csókot nyomott szerelme homlokára.
Abigel lehunyta szemét, és egy halvány mosoly festődött fel ívelt ajkaira. Harry egyszerűen nem akarta elhinni, hogy kedvese felkelt.
- Én...azt hittem, soha nem kelsz már fel! Annyira hiányoztál, sajnálok mindent! És nagyon-nagyon szeretlek! - Abigel elmosolyodott, de érezte, hogy az ő szemét is marják a könnyek. Tekintetük egybefonódott. Hiányzott már ez az érzés mindkettőjüknek.
Harry nem habozott. Közelebb hajolt, ajkaikat lassan összeérintette, hagyva, ha esetleg Abigel el szeretne távolodni.
Viszont ezt nem tette meg. Lassan csent egy csókot, majd még egyet, s még egyet. Gyengéden kóstolgatták egymás ajkait. Harry Abigel oldala mellett támaszkodott. Abigel válla nagyon fájt, mert ugyebár eltörött neki, s a bokája sem volt éppen a legjobb állapotba.


Csókjuk lassú volt, majd levegő hiány miatt elváltak egymástól. Harry vissza ült, ujjaikat összefűzte. Érdeklődve figyelte Abigelt, kinek arcába mintha visszaszökött volna az élet. Az arca kipirult, szemei feketén csillogtak, s a szája feldagadt az előző csóközöntől.
- Fel szeretnék ülni - szólalt meg végre Abigel, nagyon-nagyon rekedtes hangon. Harry sajnálta őt, mert tudta, hogy fájdalmai vannak. Kapott vállmerevítőt, de így is fájhatott neki.
- Gyere, próbáljuk meg. De ha nagyon fáj, akkor jobb, ha visszadőlsz - Harry segített felülni szerelmének, ki szorosan fogta kezét. Arcuk így ismét közelebb került. Harry nézett egy darabig a csodálatosan csillogó íriszekbe, mígnem egy csókot nyomott Abigel homlokára, majd lassan elengedte kezét.
- Innod kellene. És egy nővérnek is szólni fogok. Nem szédülsz, édesem? - kérdezte Harry, miközben töltött a műanyag kék pohárba a kancsóból vizet. Abigel halványan elmosolyodott. Tetszett a törődés, amit Harrytől kapott. Tudta, érezte, hogy a férfi nagyon szereti őt. És így is volt. Harry képes lett volna ölni is értük. A családjáért.
A poharat óvatosan adta oda Abigelnek, s segített neki inni. Miután a poharat elvette szájától, körbe pillantott. Eszébe jutottak gyermekei. A két kis csöpség, kiket még nem látott.
- Harry...hol vannak a gyerekeink? Úr Isten, ugye...ugye nem lett semmi bajuk? - Abigel hangja egy pillanatra megremegett. Aggódott, és csak remélni tudta, hogy a kicsikéi jól vannak. Látni akarta őket. Látni, ahogy édesen matatnak kis kezecskéikkel, s gügyögnek.
Harry aggódó szemekkel nézett rá, majd megfogta Abigel kezét.
- Igen, minden rendben van velük. Édesanyád egész végig a gondjukat viselte. Törődött velük, nyugodj meg! - egy apró csókot lehelt a selymes kézre, és beült Abigel mellé az ágyba. A közelében szeretett volna lenni. Hát, már oly' rég érezte szerelme közelségét. Hiányzott csókja, mosolya, nevetése, vagy az, mikor szavak nélkül érezhette feltétlen szeretetét.
- Mennyi ideig voltam kómában, Harry? - Abigel kezüket bámulta. Minden értelemben kicsi volt Harry-hez képest. Teljes szívéből szerette a férfit. Szerette mindenét. Már szinte el is felejtette azt a szőrnyű múltat, azt a sok csúnya dolgot, amit Harry tett. A gyilkolást. Igyekezett a jelenre fókuszálni.
Harry időközben megnyomta a nővérhívót, majd minden figyelmét szerelmére fordította.
- Már három hónapos a két kicsi. Egyszerűen gyönyörűek, Abigel! Ma a kezemben tarthattam őket. Nagyon-nagyon édesek. Édesanyád holnap is biztos bejön, és... - Harry nem tudta folytatni, mert egy középkorú nővér jött be, előtte az orvossal. Harry felállt, majd vissza huppant székére.
- Szép napot, Dr.Hill! Még nem találkoztunk, az elmúlt hetekben én voltam a kezelőorvosa, Dr.Sam Peters vagyok - Harry végig nézte, ahogy a náluk pár évvel idősebb férfi kezet fog szerelmével. Abigel egy fájdalmas mosolyt küldött az orvos felé.
- Dr.Styles, magának ki kellene mennie, míg megvizsgálom a hölgyet - fordult a göndör hajú férfi felé. Természetesen ez az említettnek nem tetszett. Nem akarta őket itt hagyni. Mindent hallani akart, nem akarta, hogy a doktor olyat tegyen, amit Abigel nem szeretne.
- Kint leszek - felállt székéről, majd homlokon csókolta az ágyban fekvő szépséget és kicsoszogott. Az ajtó előtt bizony ott várta a kerekesszéke, mibe beleült, majd sóhajtva túrt bele hajába, mely' az utóbbi idők alatt rendesen megnőtt. Törött lábain nem volt már gipsz, ahogy karján sem. Igaz, ezek fájtak, és azért is csoszogott.
 Bentről halk beszélgetést hallott, mire ajkába harapott, és várt.

Eközben Abigel jó pár kérdésre válaszolt, miközben az orvos megvizsgálta. Nem találta nyomulósnak a férfi viselkedését, mégis valami rosszat érzett vele kapcsolatban.
- A válla szépen gyógyul, a bokájára pedig lassacskán rá kellene állni. Két nap múlva pedig minden reggel jönni fog magáért egy beteghordó és elviszi gyógytornára. Az izületi, illetve a fejfájásra pedig kapni fog fájdalomcsillapítót a nővértől. Lenne még valami? - egy barátságot mosolyt küldött Abigel felé, kit ez egyáltalán nem nyugtatott meg. Meg se merte kérdezni, hogy mikor mehet haza. Orvos volt ő is, tudta, még egy darabig nem lehet a családjával. Nem lehet a gyerekeivel és a szerelmével. Rengeteg minden áll előttük.
- Nem, köszönöm! - próbált mosolyogni, hogy megnyugtassa az orvost, aki úgy látszik el is hitte neki, a dolgot nem firtatta tovább. Elköszönt, majd távozott. Abigel kezébe a nővér belenyomta a fájdalomcsillapítókat, majd ő is elhagyta a kórtermet. Percek sem teltek el, Harry már gurult be a tolókocsival. A nővér tolta, tekintve, hogy a csuklója kissé fájt, így nem tudta volna magát hajtani.
- Köszönöm - Harry egy halvány mosolyt küldött a nővér felé, aki csak megsimogatta a vállát, majd távozott. A göndör férfi azonnal kedvesére szentelte minden figyelmét, ujjaikat összefűzték.
- Mi lesz ezután, Harry? Én...én nem akarom, hogy visszamenj a börtönbe, nem akarom nélküled felnevelni a kicsiket. Nem bírnám ki nélküled! - Abigel hangja egy pillanatra ismét megcsuklott, és szipogott egyet. Harry tudta, hogy most egy igenis komoly beszélgetés fog történni. A világért sem akart volna visszamenni oda, abba a mocsokba. Bízott az ügyvédjében, bízott abban, hogy a dolgokat meg tudják oldani.
- Találtam egy kiváló ügyvédet, Markot. Ő a legjobb, rengeteg ilyen ügyet tudott megoldani. Mondott egy -két dolgot, ami talán a hasznunkra válhat. Elintézne néhány papírt, és így Amerikába tudnánk költözni. Tudom, hogy ez igazán nagy lépés lenne, de ott nem kellene börtönbe mennem. És ott teljesen új életet kezdhetnénk. Vissza mennék dolgozni, és ha a gyerekek óvodába mennek, te is folytathatod a munkádat a kórházban - Harry örömmel mesélte tervét, melyet az ügyvéddel alkottak. Ajkai folyamatosan felfelé görbültek a boldogságtól. Már most elképzelte, milyen lenne egy új életet kezdeni a családjával.
Boldogan lefeküdni, és örömmel ébredni minden egyes reggel.


4 megjegyzés:

  1. Szia:) az elejétől olvasom a blogodat és már rég a szívemhez nőtt. Elnézést kérek, hogy eddig rest voltam e blog iránti tetszésemet szavakba önteni, de most megteszem.:) Nagyon jól fogalmazol, bátorítalak az írás folytatására. A történet egyedi, ötletes, bár egy kicsit sántít, hogy ennyire könnyen elengedik a gyilkosságok következményét. Sejtésem van afelől, hogy talán azért érzem így, mert bíztam a boldogtalan befejezésben:D Lényeg a lényeg, hogy az elejéről követlek, szeretem ezt a blogot, az írásmódodat és várom a következő részeket/irományodat/blogodat.
    Legyen további szép heted!😙

    VálaszTörlés
  2. Ahh, ez az utóbbi időkben konkrétan menedékként szolgált, mert ezt a kis megjegyzést megírtad nekem!
    Először is nagyon köszönöm, hogy megszántál a kommentedet illetően, és ez nagyon is jól esik!
    Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni!
    Puszi,
    Taylor xx

    VálaszTörlés
  3. Sziaa!
    Én nem rég találtam rá a blogodra és elképesztően jó. Ne legyél bizonytalan, mert hidd el, hogy többen olvassák a sztoridat mint gondolnád csak nem tudnak feliratkozni vagy megjegyzést írni..tudom mert velem is ez volt és még pár barátnőmmel (egyébként ők is olvassák)..A téma pedig tökéletes végre nem az az elcsépelt love story amiben a két főszereplő már az első részben összjön aztán szétmennek megint összejönnek blablabla...mindegy arra szeretnék kilyukadni, hogy KIRÁLY VAGY ÉS FEJEZD BE AMIT ELKEZDTÉL, MERT BRUTÁLISAN JÓ!!! Komolyan ilyen témát még nem is olvastam..
    Na, sok sikert és ne add fel!!!

    VálaszTörlés
  4. Szia tegnap találtam rá a blogra mostanra már végig is olvastam. Nagyon régen olvastam ilyen jellegű blogot mert mostanra kb mindegyik egy sablon sztorinak tűnik annyi van már.
    Viszont ez nagyon megfogott imádtam. Éjjel le se tudtam tenni annyira kíváncsi voltam csak faltam a sorokat.
    Szerintem nagyon eredeti és szépen fogalmazol.
    Remélem nem fogod abba hagyni úgyhogy sok sikert!☺

    VálaszTörlés