2017. szeptember 23., szombat

39.Rész: Boldogság

Sziasztok, szép estét, stb.!
Sajnálom, hogy egy jó ideje nem tudtam új bejegyzést hozni. Egy hete, pénteken levették a gipszemet, és a kezem még nem olyan hú, de jó, viszont igyekszem. Emellett sok tanulnivalóm is van. Viszont most meghoztam a 39.Részt.! Köszönök mindent, és a türelmet is!

Na, nem is rabolom az időtöket, kellemes olvasást mindenkinek!
Egy ideje nem érkezett új feliratkozó, amit elég szomorúan tapasztalok, szóval most ezen a számon(66) picit növelni kellene!
Kellemes hétvégét mindenkinek!

Taylor xx

*Külső szemszög *

Az idő rohamosan telt, kint a zord idő szinte elreppent Abigel és családja feje fölött. Nyolc hónap.
Nyolc hónappal ezelőtt, egy szörnyű baleset megváltoztatta az egész Styles család életét. Világra jött két imádni való kisgyermek, súlyos sérüléseket szerzett két szülő. s szinte csoda volt, hogy felébredtek.
Tavasz volt, a fák rügyeztek, akárcsak minden évben. A madarak édesen csicseregtek, a megszokott dallamban. Minden a régi volt. Vagyis csak félig. A rendőrség folyamatosan Harry és a családja nyakára járt. Az ügyvédjük, Mark segített ott, ahol tudott. A költözést tervezték, ki szerettek volna menni Amerikába, elhagyni London mocskos kis utcáit, a rendőröktől megszabadulni.
Viszont ez előtt még volt egy teendőjük, amit március tizenkettedikére tettek. Az esküvő.

A szűk családi kör, egy gyönyörű abroncsos szoknya, két aprócska tipegő-totyogó, egy pap, egy gyönyörű pár.
Abigel haja egyszerű volt. Pár tincs begöndörítve keresztezte karakteres arcát, tincsei többi része egy gyönyörű fonatba volt igazítva. Sminke, akárcsak a haja, a finomságról volt híres. Egy halvány, mattra száradó rúzs, szempillaspirál, egy kecses tusvonal, minimális alapozó, illetve egy fantasztikus illatú parfüm.
- Anyu, kérlek húzd szorosabbra! - hangja halkan csengett, miközben elöl, a pánt nélküli ruhát igazgatta. Gyönyörű, finom tapintású csipke díszítette. Az abroncs hatalmas volt. Abigel kis termete így igazán édes, de egyben csinos tükröt mutatott.
Édesanyja, Teresa teljesítette lánya kérését. Húzott még egyet a selyem fűzőn, majd egy kecses masniba hagyta a maradék anyagot. Örömkönnyei folyamatosan marták kék szemeit, de próbálta visszatartani azokat.
Beállt lánya mellé az egész alakos tükörben. Kezét az apró, műtős kézbe csúsztatta, majd gyengéden megszorította.
- Apád most nagyon-nagyon büszke lenne rád, Abigel! Eszeveszett erős vagy! - fordult teljes testtel lánya felé, kin látszott az apró meghatódottság. Ugyan azt érezték. Tudták, hogy valami hiányzik. Az a valami pedig John Hill volt, az ara édesapja, és Teresa férje.
Ő nem lehetett velük, nem foghatta lánya és felesége kezét a nagy napon.
- Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények, és ilyen múlttal valaha is férjhez fogok menni, Anya! - suttogott, miközben elveszett anyja íriszeibe.

Az érzelmes beszélgetés után Teresa lányába karolt, majd lesétáltak a lépcsőn. Mindenki rájuk várt. Zayn Malik, jelenlegi kedvese oldalán ácsorgott elől, egy fehér-kék díszes széknél. Mögöttük Owen Hunt, ki már hosszú ideje gyászolta édesapját, ugyanakkor valakit ő is talált magának. Egy csinos, korban idősebb műtős nővért. Ott volt az ügyvéd, a másik oldalon, a családjával. Úgy bizony, Harry és Abigel szerették volna, ha az, aki jelenleg az egyik legtöbbet segít nekik, ott legyen a családjával együtt.
A pap már várt Abigel-re, akárcsak Harry Styles.
Zöld szemei a boldogságról árulkodtak. Boldog volt. Az utóbbi napok, igaz, számára meglehetősen teltek, ő még is élvezett minden egyes apró kis percet. Hogy miért? Azért, mert a családjával lehetett. A két kis csacsogó gyerkőccel, és álmai asszonyával. Abigel Hill-el.

- Rendben, mehettek! - szólalt meg az elhúzhatós ajtó előtt állva Teresa. Szavait az ikerpárhoz intézte. Először Matthew indult ki a kertbe, hogy a gyűrűket vigye. Göndör fürtjei édesen terültek el feje tetején, egy aranyos csokornyakkendőt kapott, zakóval együtt. Félt, nehogy leejtse a gyűrűket. Igaz, csak nyolc hónapos volt, de már gyönyörűen totyogott, s állt meg a pap másik oldalán.
Matthew mögött aprócska szandálos lábacskáit szedte Darcy. A kislánynak göndör haja két copfba lett fogva, és egy babarózsaszín ruhát hordott, fehér harisnyával, kezében egy aprócska, fehér, kidíszített kosárral. Virágszirmokat szórt, miközben elindult az ikerpár másik tagja után. Harry tekintetét kisfián, majd lányán tartotta, egészen addig, míg meg nem álltak.
Végül a zene halk dallamaitól Harry szívverése felgyorsult, majd az ajtó felé fordult, hol szerelme állt. Megnyalta ajkait, mielőtt azok végleg elnyíltak volna. Abigel kecsesen indult el leendő férje felé, anyjával az oldalán.
Harry-t egyszerre verte ki a víz, és kezdett el fázni. Nagyot nyelt, ahogy végig nézett Abigel telt idomain, melyek növekedéséhez a szoptatás is hozzájárult.
Imádta minden porcikáját. Konkrétan oda-meg vissza volt érte, történjen bármi. Elválaszthatatlanok voltak.
Abigel tekintetét végül ráemelte Harry-re, érezte, hogy arca pírba szökik. Ő is, akárcsak Harry hirtelen melegséget érzett testén végig áramlani, mely' nem akart megszűnni. Mikor odaért a paphoz, anyja felé fordult, majd arca két oldalára lehet egy-egy csókot.
Teresa ellépett tőlük, és a két kicsi mellé állt. A zene lassan elhalkult, Abigel pedig felpillantott szerelmére.
- Gyönyörű vagy! - suttogta Harry, miközben gyengéden megérintette kézfejét. Arcán levakarhatatlan volt a mosoly, egyszerűen sugárzott. Abigel szívverése kihagyott egy ütemet, miközben pirulva szorított egyet Harry kezén. Végül mind ketten a pap felé fordultak, hogy kezdetét vegye a szertartás.

A mindent eldöntő csók. Az emberek a lehető legromantikusabban képzelik el ezt a csókot, mikor végleg lepecsételik az esküvőt. Harry és Abigel pontosan ezt tette akkor. A férfi gyengéden karolta át kedvese derekát, érintve annak selyem fűzőjét. Abigel szíve majd' kiszakadt mellkasából, mosolya levakarhatatlan volt. Mind a ketten, konkrétan fürödtek a boldogságba. Minden tökéletes volt.
Abigel kezét gyengéden felvezette Harry tökéletesen belőtt tincsei közé. A férfi nem habozott, ajkait kedvese szájára nyomta. Körülöttük mindenki tapsolt, Teresa szemei könnyesek lettek, örült lánya boldogságának. Tudta, hogy lassan minden egyenesbe fog menni, és semmi nem fogja őket megállítani a boldogságtól.
Lassan falták egymás ajkait, minden centit kihasználva. Végül Abigel húzta el fejét, majd Harry ajkaira simította ujját, s letörölte onnan a rúzsfoltot. Mosolyogva engedte el a férfit, és guggolt le gyerekeihez.

Az este folyamán megvacsoráztak, és felvágták a tortát. Teresa beszélt még Harry-vel, miszerint a gyerekeket elviszi, és egy hotelben alszik velük, hogy ők kettesben tudjanak lenni. Abigel erről nem tudott, ezért nyugodtan húzta ölébe Darcy-t, ki már kezdett fáradni. A vendégek elmentek, csupán csak Zayn maradt, a barátnője nélkül.
- Felviszem, lefektetem Darcyt! - szólalt meg halkan Abigel, közben Harry csillogó szemeibe nézett. Úgy bizony, a göndör fiúnak egész nap ilyen volt a szeme. Csillogott a boldogságtól.
- Erre nincs szükség, ma velem alszanak, egy hotelbe! - Teresa kezét Abigel vállára simította, melyre Harry zakója volt terítve. Kint voltak, a kertben, sötét volt, így már kezdett az idő is hűvösre váltani. Gyertyák világítottak be mindent, illetve fáklyák, amik a fűbe voltak szúrva.
Abigel meglepetten fordította fejét édesanyja felé, ki mosolyogva nézett le lányára. Mikor leesett neki, miért is akarja Teresa, hogy a kicsik ne tartózkodjanak itthon az este további részébe, érezte, hogy arca pírba szökik. Egy aprót bólintott, és az ölében üldögélő gyönyörűségre pillantott.
- Kincsem, ma a mamával alszotok, rendben? Nekünk...dolgunk van apával - simított az apró, selymes arcra. Darcy nagy, álmos szemekkel nézett fel édesanyjára, majd szótlanul bólintott egyet. A következőkben Abigel felállt a kicsivel, majd ruhájára vigyázva, elindult vele a anyja kocsija felé. Darcy eközben szorosan bújt hozzá, már fél álomban volt.
Harry kikapta Zayn öléből Matthew-et, erős karjait fia köré fonta.
- Gyere, már biztos nagyon álmos lehetsz! - csókolt Harry a fürtök közé. Igaza volt, ugyanis Matthew is nehezen pislogott már, de fent maradt, erős volt, vagyis csak az akart lenni.
Zayn magára vette zakóját, ami idő közben a székén pihent, és követte őket. Úgy gondolta, ideje őket kettesben hagyni, ha már úgy sem adódik minden nap ilyen lehetőségük.

A kocsiba ültették az ikerpárt, s bekötötték őket. Egy utolsó csókot nyomtak a nap folyamán arcocskájukra, majd elköszöntek Teresától, illetve Zayntől.
Megvárták, míg az autó elhajt, egészen az utca végéig, majd eltűnik látókörükből.
Harry nem tétlenkedett, Abigel mellé lépve, feneke alá nyúlt, és felkapta. Az említett ajkai közül egy halk sikoly csúszott ki, miközben megkapaszkodott a férfi vállában. A ruha hatalmas uszálya meglehetősen nehéz volt, de Harry-nek ez nem okozott gondot.
- Nem tudom elégszer elmondani, de olyan meseszép vagy ma! Egyszerűen...csak, annyira gyönyörű vagy, Abigel! - Harry ajkai közel voltak Abigel szájához, így mikor beszélt, lehelete csiklandozta az említett testrészét.
Smaragd szemei pedig fel-le jártak, hol szemére, hol telt, rúzsozott ajakira siklott. Abigel arca egyenesen lángolt Harry szavai miatt, így arcát a férfi nyakába döntötte, miközben elindultak be a házba. Kellemes, férfias illata megcsapta orrát, így jobban a hófehér ingbe fúrta arcát.
Harry szorosan tartotta, miközben átvitte a küszöbön, az ajtót pedig belökte lábával, majd az emeletre indultak.
Abigel szemei felnyíltak, mikor Harry illata mellett, egy újat is megérzett. Ez pedig a rózsa volt. Fejét felkapta, s körbe pillantott.
A lépcsőn lévő játékok helyett, rózsaszirmok és gyertyák voltak. Eltűntek a folyosóról a használt ruhák, pelenkák, minden meseszép volt. Abigel szíve megtelt még egy nagy adag szeretettel, és boldogsággal. Boldog volt, mert Harry ennyire szerette őt, és számíthatott rá. Boldog volt, mert tudta, hogy az életük végre kezd egyenesbe jönni, minden rendeződik, és nem lesz több szenvedés.

Harry az utolsó ajtót is kinyitotta, így Abigel ráláthatott a hálóra. A szekrény ajtók becsukva, fiókok a betolva, a vörös sötétítő függöny elhúzva, az ágy gyönyörűen megvetve, illetve a gyertyák és a rózsaszirmok is ott voltak. Minden a helyén volt.
Harry letette Abigelt, a szoba közepére, majd lehajolt hozzá. A sokadik csók volt aznap, de ugyanolyan szenvedélyes.
Abigel elmélyítette a csókot, miközben lesimított Harry mellkasára, és a gombokkal kezdett vacakolni. Harry elhajolt ajkaitól, végig csókolta felesége felforrósodott arcát, egészen nyakáig, közben pedig ledobta válláról a zakót.
Abigel hangosan vette a levegőt, miközben kezét azonnal besimította férje ingje alá, kinek bőre libabőrős lett az érintés hatására. Kezei megálltak, mikor a göndör férfi végig nyalt ütőerén. Kezét lesimította mellkasára, megfogva Abigel aprócska kezeit. Elhajolt tőle, és háttal fordította magának.
Abigel ajkába harapott, miközben próbált lenyugodni, és nem hevesen kapkodni a levegőt, mialatt Harry kikötötte a selyem szalagokat a fűzőnél. A ruha így leesett Abigel testéről. Melltartót nem viselt, viszont egy csipkés francia bugyi és egy hófehér combharisnya takarta lent. Harry nagyot nyelt, majd mögé lépve a haját félre söpörte, és egy csókot nyomott tarkójára.
Abigel feje előre dőlt, miközben remegve szívta be a levegőt. Harry karjait dereka köré tekerte, keze alhasán állapodott meg. Abige remegő ujjakkal simított kézfejére, és nyomta fenekét a férfi ágyékának.
Harry felsóhajtott, bele bőrébe, majd egy könnyed mozdulattal fordította maga felé.
- Nagyon szeretlek! - suttogta, miközben felemelte fejét, és egy kósza kis tincset félre tűrt. Abigel lassan pillantott fel szemeibe, miközben lelökte válláról az inget.
- Én is szeretlek, Harry - sóhajtotta szájába, és megcsókolta. A csók mohó volt, Harry keze lesiklott Abigel fenekére, s gyengéden felemelte. Lábait derekára kulcsolta, miközben mellei teljesen a férfi kulcscsontjának nyomódtak.

A melegség teljesen átjárta Abigel testét. Részben azért, mert Harry nagyon-nagyon szorosan húzta magához, másrészt pedig, egy csodálatos este után az egész teste lángolt.
Harry karját cirógatta, mely feje alatt pihent. A lábaik a takaró alatt összegabalyodtak, testük minden centije egymáshoz simult.
A kicsik hiányoztak neki, furcsa volt, hogy ilyen sokáig tudtak aludni, úgy, hogy nem másztak be hozzájuk, aprócska nevető gyerkőcök.
- Miért nem alszol? - törte meg a csendet Harry mély, rekedtes hangja. Abigel arcára ismét kiült a mosoly, s fejét a férfi felé fordította. Szemei lehunyva voltak, gödröcskés mosolya pedig ismételten ott virított arcán. Abigel kezét az említett részre simította.
- Már nem tudok, kipihentem magamat - suttogta, mielőtt ajkait ismét Harry szája ellen nyomta.
Harry keze, kedvese hátára siklott, s így olvadtak ismét össze.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése