2017. október 8., vasárnap

40.Rész: Házas élet

Helló, sziasztok!
Egy hónapot le is tudhatunk az iskolából, gondolom már mindenkinek most tele van a hócipője vele! Ne aggódjatok, nekem is:D
Igyekszem hozni a részeket, tudom, néha kihagyok pár hétvégét, de sajnos nem tehetek róla, rengeteg a követelmény.
Ugyanakkor, meghoztam nektek a 40.részt, igaz talán nem lett olyan hú, de érdekes, de igyekeztem!
Várom a kommenteket, amik nem érkeznek mostanság... a feliratkozásról meg már nem is beszélek:'D
Kellemes olvasást, illetve jó tanulást!

Taylor xx

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hill *

- Jók legyetek - nyomtam egy utolsó csókot Darcy pufók, puha kis arcára, mielőtt elindultunk volna az ügyvédhez, hogy megbeszéljük a következő lépéseket. Matthew Harry karjaiban volt, aki a kanapén ült a fiúnkkal, és valamiről beszélt neki. Már egy hónapja, hogy összeházasodtunk, az eddigi csodálatos életünk, egy fokkal még szebbnek bizonyult. Minden reggel családiasan megreggeliztünk, elmentünk a gyerekekkel sétálni, és boltba. Harry még nem dolgozhat, ugyanis még mindig vitatják, hogy visszaküldjék a börtönbe, vagy a bíróság engedje, hogy Amerikába költözzünk.

Miután elbúcsúztunk a gyerekektől, beszálltunk a kocsiba, és elindultunk az ügyvéd házához, mely' a város másik felében volt, egy gazdag környéken. Jártunk már nála, s meg kell, hogy mondjam, barátságos házban él a családjával együtt, akik szintén nagyon jó emberek.
- Szerinted sikerül kiköltözünk? Én már szeretném, ha ennek az egésznek vége lenne, és nyugodtan tudnánk élni, ha nem kellene minden nap azon agyalni, mikor küldenek megint a börtönbe. Nem akarlak elveszíteni Harry, értsd meg! - hadartam egy szuszra, miközben a házhoz közeledtünk. Harry megállt az autóval az út szélén, a motort leállította és teljes testtel felém fordult. Hatalmas, forró kezét arcomra simította, miközben elmerültünk egymás szeretetteljes pillantásában.
- Abigel, teljes mértékben megértem, hogy félsz. Én sem szeretnélek elveszíteni titeket, ti vagytok az életem. Nem szeretnék oda visszamenni, és itt hagyni titeket, mert ki tudja, mikor szabadulnék ismét ki. Ezért kell nekünk Mark segítsége, nélküle nem menne ez az egész. Minden rendben lesz, csak tarts még ki egy kicsit, kérlek! - ujjbegyeivel gyengéden cirógatta hideg arcomat, miközben áthajolt, hogy egy lágy puszival nyugtasson meg. Sóhajtottam egyet, miközben kezemet tarkójára simítottam, és egy csókot formáltam mindebből.

Harry miután elhajolt, a kocsit ismét elindította, s már kicsit nyugodtabban hajtottunk az ügyvéd házához, hogy elrendezzünk mindent.
A házakat bámultam, néztem a tájat, mely Júniusban igen szép látványt nyújtott. A szél gyengéden fújt, és kisgyerekek játszottak konkrétan mindenhol.
A kocsi lassítani kezdett, mígnem beálltunk egy széles, kövekkel teleszórt hídra. Harry kikapcsolta magát, majd már el is hagyta a járművet. Az ajtót pedig kinyitotta nekem, és kisegített. Papírok voltak a kezembe, plusz a pénztárcám. Harry megnyomta a kapucsengőt, ami kinyílt előttünk, illetve egy bejárónő fogadott minket az ajtónál.
Illedelmesen üdvözöltük mindketten, s ahogy beléptünk, Mark már közeledett is hozzánk mosolyogva.
- Szép jó napot, már vártalak titeket! - mosolyogva kezelt le Harryvel, majd nekem adott két puszit. Igen, elég furcsa volt ez a viszony köztünk. Mármint, általában az ügyvédek és a védencek között nem alakul ki e fajta ,,baráti" kapcsolat. Mégis, sokat segített rajtunk Mark, és hatalmas hálával tartozunk neki, amiért Harry még mindig itt van közöttünk, és nem a börtönbe.
Az üdvözlés után Mark előre ment, fel az emeletre, ahol a dolgozószobája volt.
- Lillian hamarosan hazajön, elvitte a kicsiket játszóházba, és előtte sütött nektek. Állítólag beszéltetek valami receptet! - fordult felém, ahogy ahogy a szobába értünk.
Elmosolyodtam, majd bólintottam egyet, ahogy eszembe jutott, mikor odaadtam neki egy mini fahéjas csiga receptet.
- Igen, valóban beszéltünk erről, és mondta, hogy majd kipróbálja a receptet - rántottam vállat, miközben leültem Harry mellé, az asztal elé. Azonnal kezéért nyúltam, ujjainkat összefűztem.
Olyan szótlan volt, igazából egész idő alatt, és nem is nézett rám. A kezemet is úgy fogta, mintha annyira nagyon muszáj lett volna. Furcsa volt, de nem akartam Mark előtt megkérdezni, mert szerintem nem azért voltunk ott.
- A dolog lényege az, hogy két hét múlva lesz egy tárgyalás, ahol eldől végleg Harry sorsa. A bíróságnak mondtam, hogy gondolkodjanak el azon a kérelmünkön, miszerint Amerikába tudjatok költözni. Azt mondták, hogy meg fogják fontolni ezt, de még semmit nem mondanak biztosra. Még puhítok itt-ott egy keveset, és higgyétek el, ki tudtok költözni, és ezt az egészet lezárhatjuk. Még egy kis ideig legyetek türelemmel - Mark szemüvege mögül pillantott ránk, így fejét picit lejjebb hajtotta. Harry-re pillantottam, aki mereven nézett előre, és megnyalta ajkait.
- Rendben, nagyon köszönöm Mark. Nem is tudom igazából, mi lenne velünk, ha te nem jöttél volna- Harry egy pillanatra elmosolyodott, miközben hálásan pillantott az előttünk ülő férfire. Kezét elhúzta enyémből, és beletúrt hajába. Ez, mondanom sem kell, meglehetősen rosszul esett, de nem szólaltam meg.
- Ez esetben... - folytatni akarta, de egy kopogás megállította. - Szabad! - kiabálta ki, majd az ajtó nyílt is, s Lillian dugta be fejét.
- Sziasztok, ne haragudjatok a zavarásért, csak gondoltam hozok be abból a sütiből, aminek a receptjét Abigel adta. Egyszerűen mennyei lett - kuncogott fel, miközben beljebb lépett. Egy térdig érő, menta színű ruhában volt, fehér magassarkúval együtt. Nagyon csinos volt.
Mosolyogva álltam fel, majd egy puszival köszöntöttem, Harry szintén. Mark felállt, megkerülte asztalát, majd egy csókot nyomott felesége ajkaira, és elvett egy fahéjas csigát. Az illata isteni volt. De tényleg, egyszerűen mennyei.

Végül megbeszéltünk mindent, Lillian-el főleg a fahéjas csigáról beszéltünk, illetve ittunk egy kávét is. Ezalatt Harry odafent volt Mark-al, gondolom beszélgettek.
- Tényleg köszönünk mindent! - öleltem meg Lilliant a kapunál. Mark átkarolta felesége derekát, s úgy várták, hogy elmenjünk.
- Ugyan, mi csak a dolgunkat tesszük! - kuncogott fel a fiatal hölgy, majd férjéhez bújt.
Harry már a kocsiban volt, ábrázata meglehetősen mogorva, illetve morcos volt. Beszálltam mellé, majd bekötöttem a biztonsági övet, és integettem, mielőtt elhajtottunk volna.
- Harry...- simítottam kezemet kezére, mely' a váltón pihent. Hallottam, hogy kienged egy hatalmas, mélyről jövő sóhajt. Valami bántotta. - Elmondod, miért van ilyen kedved? Mi történt? Vagy...én csináltam valamit? - fordultam felé, már amennyire a biztonsági öv engedte. Egy piros lámpánál álltunk meg, de ő még egy pillanatra sem nézett rám.
- Nem akarok beszélgetni - mondta halkan, annyira, hogy alig hallottam meg.
Nagyot nyeltem, hogy a gombóc eltűnjön torkomból, de sikertelen volt. A könny összeszökött szemeimbe, de nem engedtem ki. Fájt, hogy ezt csinálta, mert konkrétan ilyenre még nem volt példa.
Nem mondtam semmit, csak visszazuhantam az ülésbe, kezemet levettem kezéről.

Az út, amit anyu háza felé tettünk meg, talán még hosszabbnak tűnt, mint valaha. Már fojtogató volt az érzés, ami a kocsiban uralkodott, plusz még legszívesebben kiszaladtam volna a világból, csak ne kelljen Harryvel beszélnem. Nem tudtam, nagyon mit tegyek, ezért elhatároztam, hogy nem is fogom nyaggatni, mert csak felidegesíteném vele, és semmi kedvem sincs vele veszekedni.
Leparkolt, és már mellettem sem volt. Olyan hirtelen vágta be a kocsi ajtaját maga mögött, hogy egy pillanatra megrémültem.
Remegő kezekkel simítottam le az öv végére, s kicsatoltam magamat. Lassan kiszálltam, majd besétáltam a nyitott kapunk, végül kinyitottam a bejárati ajtót, és beléptem.
Hallottam Darcy és Matthew édes nevetését, illetve azt, ahogy Harry beszél hozzájuk.
A hangok a nappaliból jöttek, így arra siettem.
- Sziasztok! - mosolyodtam el, ahogy megláttam a két kis csöpséget szerelmem karjaiban.
- Anyu! - Matthew kikászálódott Harry karjai közül, majd elindult felém. Leguggoltam, hogy felvegyem, s egy hatalmas, cuppanós pusziban részesítsem. Édesen felnevetett, és a hajamba tette pici mancsait.
- Jó fiú voltál? - kérdeztem lenézve rá, miközben leültem Harry mellé. Anyu mosolyogva figyelt minket a fotelbe ülve. Matthew hevesen bólogatott, olyannyira, hogy sikeresen lefejelt. Felszisszentem, miközben nevetve simítottam homlokomra, majd az övére egy csókot nyomtam.

Pár órát töltöttünk még anyunál, utána pedig a kicsiket az ülésekbe tettük, és elindultunk velük haza. Harry vezetett, már este volt. Igaz, anyu nem lakott tőlünk annyira messze, csak pár utcával.
Harry továbbra sem szólt hozzám, sőt, rám sem nézett. Én sem szóltam hozzá, nem lett volna értelme, mert szerintem nem válaszolt volna.
Hátra pillantottam, mikor már a kocsi a garázsba állt. Elaludtak. Mindkettő szája nyitva volt, fejük oldalra dőlt, s hatalmasakat szuszogtak.
Elmosolyodtam az édes látványon, és halkan kiszálltam. Harry vitte be Darcyt, én pedig Matthewt.
Pár villanyt felkapcsoltunk, hogy ne essünk el a sötétben, majd a kiságyakba fektettük őket.
A szobából kilépve lementem a konyhába, hogy elmosogassam a reggel összekoszolt edényeket. Harry a nappaliba ment, majd hallottam, ahogy a játékok zörögnek, vagyis elkezdett pakolni.
Nem volt olyan késő, csak fél kilenc, így gondoltam főzök valamit, ami hamar elkészül, és marad belőle holnapra.
Tettem fel vizet, és főztem zacskós rizst, hozzá pedig sajtos-tejszínes mártást. Ezalatt elmosogattam, és elpakoltam a tányérokat.
Épp, hogy végeztem a vacsorával, mikor Harry belépett a konyhába. Hallottam, ahogy nagyot szippantott a levegőből, majd azt is, ahogy kivesz két tányért a szekrényből.
- Te is eszel, igaz? - kérdezte, szemem sarkából pedig láttam, ahogy felém fordul.
- Igen - mondtam szűkszavúan.
Végül leültünk enni, továbbra is csendben voltunk, csupán csak az evőeszközök csörömpöltek.
Miután ettünk, felálltam és összeszedtem a két piszkos tányért, majd a mosogatóba tettem. Hallottam, hogy Harry feláll, a következőkben pedig megéreztem kezét alhasamon. Beleharaptam ajkamba, hogy elharapjak egy csípős megjegyzést, de egyszerűen nem bírtam ki. Elléptem tőle, és felé fordultam.
- Miért olyan nehéz megmondani, hogy mi a bajod? Harry, a rohadt életbe is, eddig mindent meg tudtunk beszélni! Nem igaz, hogy ezt olyan nehéz velem megosztani! Mi a jó istentől félsz, hm? Senki nem fog megölni, mert elmondod, hogy mi a bajod - próbáltam nem hangos lenni, nehogy a kicsik felébredjenek. Hihetetlen, hogy ennyi nyugodt hét után megint veszekednünk kellett.
- Nem mindegy az neked? Eddig sem volt fontos, én mit gondolok, csak csináltuk azt, amit te akartál! Szerinted nekem milyen érzés az, hogy miattam van minden? Én öltem meg embereket, és kerültem börtönbe! Ha nem teszem ezt, akkor nem kellett volna megszöknöm abból a rohadt intézményből! Akkor nem lennénk most itt, ekkora problémák körül! A rohadt életbe is - a pultra csapott, mire nagyot kellett nyelnem. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy jól hallottam-e.
Kifújtam a bent tartott levegőmet, majd letöröltem könnyeimet, melyek bizony már arcomon folytak le.
- Szóval te azt mondod, hogy...bánod azt, hogy lefeküdtünk? Harry, te bánod azt, hogy gyerekeid vannak?








1 megjegyzés:

  1. Hahooo
    Nagyon jó lett (ez is)
    Nagyon izgi kiváncsi vagyok, hogy mi lesz Harryékkel.......mindennap nézem, hogy van-e új rész
    Sok sikert a kövi részhez<33

    VálaszTörlés