2017. november 2., csütörtök

41.Rész: Pofon

Még élek!
Sziasztok, szép estét! Jelentem, még élek, nem tűntem el, illetve semmi egyéb. Magyarázatom nagyon nincs, igazából csak az lenne, hogy durván ihlet hiányom volt. Olyan szinten, hogy leültem, megnyitottam a félig kész 41.részt, és nem tudtam folytatni. Egyszerűen nem ment, de úgy tűnik, elkapott az ihlet, és be tudtam fejezni. Illetve igyekszem Wattpad-en is a Wildfire új részével!
Köszönöm, hogy kommentelt az a bizonyos emberke, illetve köszönöm a megtekintéseket!

Kellemes olvasást, igyekszem a következő résszel is!
Ölel,
Taylor xx
---------------------------------------------------------------------------------------------------------

* Abigel Hill *

Néha megbánunk dolgokat, olyan szavakat mondunk ki, amik súlyáról talán nem is tudunk. Gondolkodás nélkül, rávágjuk az elsőt, amit gondolunk. Nem foglalkozunk azzal, ha megbántjuk a másikat, ha ezzel akár véget is vetünk egy kapcsolatnak.
Harry nem szólt semmit. Hallgatott, mintha valaki belé fojtotta volna a szavakat, s kötelet kötött volna nyakára. Nézett rám, szemeiből képtelen voltam bármit is kivenni, érzelemmentesek voltak. Ridegek.
- Mondj valamit! Gyerünk, most legyen nagy a szád Styles! Sőt, itt vagyok, vágj a falhoz és pofozz fel! Gyerünk, tedd meg, mert szültem neked gyerekeket! Gyerünk! - tártam szét karjaimat ordítva. Már nem érdekelt, hogy felkelnek a gyerekek, csak a mérhetetlen fájdalom volt az, ami a testemet átjárta. Könnyeim megállíthatatlanul folytak végig arcomon. - Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? - röhögtem fel, mint egy elmebeteg. Harry tekintete fagyos volt, látszott rajta, hogy bármikor robbanhat.
Egy apró sikoly csúszott ki ajkaim közül, mikor elkapta csuklómat. Mellkasának csapódtam, kezét tarkómra simította, és mellkasára nyomta azt. Szorosan fogott, már annyira, hogy levegőért kapkodtam.
- Eressz! Eressz már el, az istenit is! - zokogtam fel, miközben erőtlenül ernyedt el testem. Feladtam. Végig simított hajamon, miközben továbbra is szorosan tartott. Halk szipogásom és zihálásom keveredett.
- Ne haragudj, nem akartam veled kiabálni, és nem szerettem volna távolságtartó lenni veled - suttogta, miközben hajamba csókolt. Magam elé bámultam, miközben bújtam hozzá, más választásom úgy sem volt. - Ezt majd megbeszéljük nyugodtabb körülmények között, rendben? - elengedett. Kezei felcsúsztak arcomra, amit maga felé fordított, vagyis felemelt. Hüvelykujja gyengéden siklott végig sírástól feldagadt arcomon.
Beszélni nem tudtam, képtelen lettem volna rá. Igaza volt, jobb, ha ezt később beszéljük meg.
Egy aprót bólintottam, s hagytam, hogy felemeljen, majd az emeletre vigyen. Halkan lépkedett a fokokon, nehogy a kicsiket felkeltsük. Mondjuk nem csodáltam volna, hisz' elég hangos voltam pár perccel ezelőtt.
Harry kinyitotta a háló ajtaját, majd az ágyra döntött. Fátyolos tekintettel néztem fel rá, miközben karját kinyújtotta, egyenesen az éjjeliszekrény felé, majd felkapcsolta a lámpát.
***
Reggelek. Általában ez a napszak minden ember számára nehéz. Egy új nap kezdődik el akkor, újabb esélyekkel, mikkel élni kell.
Apró simogatások, pici mancsok, halk, értelmetlen kis suttogások. Szeretet.
- Ne már, Becca, fel fogod kelteni anyut - Harry halk, mormogó hangja csiklandozta fülemet, miközben az addig arcomon pihenő kéz eltűnt. Amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el az érzés.
Vettem egy levegőt, majd hirtelen pattantak ki szemeim, s rántottam magamra a két eleven kölyköt. A meglepődöttségtől felsikítottak, illetve nagyokat nevettek, mely' zene volt füleimnek. Imádtam, ha boldogok voltak, ugyanis egyetlen egy apró könnycseppet sem akartam meglátni édes arcukon.
- Nagyon rosszak vagytok! - kuncogtam fel, majd mindkettő arcára egy nyálas csókot nyomtam. Felültem, arcomat Harry felé fordítottam, és ajakamba haraptam. - Jó reggelt - suttogtam, miközben az ő arcán is egy csók landolt. Mikor elhajoltam tőle, arcán látszódott, hogy meglepődött, közben ő is köszöntött.
***
- A tárgyalást ezennel lezárom, továbbá Harold Edward Stylest felmentem a börtönbe vonulása alól. Engedélyezem, hogy a családjával együtt Amerikába költözzön, s élete hátralévő életét ott töltse! - a kalapács hangja ütött zajt a terembe, a bíró ezzel együtt pedig felállt székéből, elhagyva a tárgyalótermet.
Az említett személy szavait felfogni sem tudtam, egyszerűen nem bírtam elhinni azt, amit mondott. Harry szabad. Nyertünk. Költözhetünk Amerikába.
Felugrottam a helyemről, s Harry felé fordultam, kinek kezéről akkor szedték le a bilincseket. Felállt, majd szorosan húzott magához. Éreztem, hogy szemem bekönnyesedik, majd pár csepp csúszik le arcomon. Nem akartam elhinni, hogy tényleg sikerült.
Nem kell egyedül felnevelnem a gyerekeimet, és nem kell életem hátelevő részét a szerelmem nélkül leélnem.  Boldog voltam, mert tudtam, hogy már semmi nem állít meg, hogy normális család legyünk, átlagosak, akik minden apró kis dolognak örülnek.
Harry karját szorosan fogta derekam köré, miközben éreztem, ahogy kicsit ő is megrázkódott.
- Annyira szeretlek, Abigel! - Harry megtörten emelte fel fejemet. Tenyerei között volt arcom, amit szorított, mintha az élete múlott volna rajta.
Zokogva mosolyodtam el, s hajoltam fel hozzá egy csókra, ami könnyű volt, ugyanis magassarkúba voltam. Remegő végtagokkal fogtam oldalát, miközben ő ajkaimra nyomott egy csókot, ujjával pedig letörölte könnyeimet.
Ismét egy ölelés, mely alatt arcomat szorosan fúrtam mellkasába. Érezni akartam, szorítani, míg világ a világ. Levegőnk már fogyott, köszönhetően fojtogató karjaimnak. Mark hangja zendült, fel majd mikor elengedtem Harry-t, megpillantottam a felénk siető férfit. Hosszú, fekete ruha volt rajta, az a tipikus.
- Látjátok? Mondtam, hogy sikerülni fog - halkan felkuncogott, miközben megveregette Harry vállát. Szipogva törültem le könnyeimet, mialatt hátráltam párat, hogy adjak nekik egy kis teret.
- Mindent köszönünk, Mark! Maga, vagyis nélküled nem sikerült volna - mosolyodtam el apró nyelvbotlásomon. Nehéz volt megjegyezni, hogy nem muszáj magáznom.
- Én csak a dolgomat tettem, illetve tettem. Örülök, hogy segíthettem - kuncogott fel.
***
A nap gyengén sütött, a felhők szorgosan változtatták helyüket az égen. Ahogy elhagytuk a kocsit, Harry mellé siettem, hogy megfogjam kezét. Anyu házához mentünk, hogy hazavigyük a kicsiket.
A bejárati ajtót lassan nyitottam ki, majd léptem be. Kabátomat levettem magamról, és kibújtam barna bokacsizmámból. Harry-t megvártam, hogy levetkőzzön ő is. A nappali felé ballagtunk, ahol a tévé halk hangja szűrődött ki, illetve anyu hangosan magyarázott valamit az ikreknek.
Harry elém lépett, majd bekukucskált, s mutató ujját szája elé tette, mikor Becca észrevette.
Elmosolyodtam, ahogy végig néztem Anyun és a kicsiken. Édesanyám háttal ült nekünk, és egy babát igyekezett felöltöztetni.
- Apu! - Matthew felpillantott, így észrevette édesapját. Azonnal felpattant, majd Harry felé szaladt, ki lehajolva karjai közé kapta fiúnkat.
Anyu felállt, s mosolyogva fogta meg Becca kezét. Így ballagtak felénk.
- Harryt nem ítélték el, ki tudunk költözni Amerikába! - mosolyodtam el ismét. Boldog voltam, mert már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk minden.
- Annyira örülök ennek, Kincsem! Nagyon örülök nektek! - anyu szemei könnybe lábadtak az örömtől. Magához szorított, keze hátamon pihent, mialatt teste megremegett. Zokogni kezdett.
Kezemet hátára simítottam, és cirógatni kezdtem.
- Igen anyu, sikerült - hangom halk volt. Tovább simogattam hátát, majd mikor megnyugodott, lassan eltolt magától. - Hazavinnénk a gyerekeket, ha nem probléma. Eléggé lefárasztott minket ez a nap - haraptam bele alsó ajkamba, miközben anyu fáradt szemeibe pillantottam. Látszott rajta, hogy keveset aludt az elmúlt napokban. Igazából nem voltunk fáradtak, ugyanis még csak délután öt óra volt, viszont anyu szemei mintha sikítottak volna egy kis alvásért.
- Rendben, menjetek csak. Lehozom a kicsik cumiját meg az alvókájukat - simított végig karomon, mire bólintottam egyet. Anyu elindult fel az emeletre, én pedig lehajoltam Becca elé, és felkaptam. Aranyosan felkuncogott, mikor pufók arcára egy cuppanós, nyálas puszit nyomtam. Hozzám bújt, aprócska kezét a nyakamba akasztotta. Imádtam a baba illatát, göndörke kis szöszi haját. Mindenét, konkrétan imádtam mind a két kis csöpséget.
Miután anyu lehozta a kicsik holmijait, elköszöntünk tőle, majd elindultunk haza. Hátul ültem az ikrek között. Mikor Harry beállt a garázsba, a belső visszapillantóba egymás szemébe néztünk. Olyan csábosan nézett zöld szemeivel, hogy lábaim remegni kezdtek. Pedig ültem.
Nagyot nyeltem, majd Rebecca felé fordultam, ki nyugodtan szunyókált. Kicsatoltam a gyerekülést, s ugyanezt tettem Matthewnél is. Hallottam, hogy Harry sóhajtott egyet, és ezt követően kiszállt. Kinyitotta az egyik ajtót, s kivette fiúnkat. Kiszálltam én is, majd megkerültem a kocsit. Beccat kivettem, Harry akkor már bent volt Matthewel. Szorosan fogtam lányomat, ahogy halkan próbáltam becsukni a kocsi ajtaját.
Mi is bementünk, mikor bezártam a bejárati ajtót, Becca felkelt. Nyüsszögni kezdett, s aprócska kezeivel jobban kapaszkodott belém.
- Shh, aludj nyugodtan - göndör fürtjeibe csókoltam, majd elindultam fel az emeletre. Fejét vállamra döntötte, finom illata orromba kúszott. A szobájukba beérve, Harry ott állt a kiságy mellett, s a szuszogó Matthewet takarta be. Halkan beléptem és befektettem Beccat. A pulcsit levettem róla, majd betakartam.
Elindultam ki a folyosóra, mikor egy kéz simult csuklómra. Nagyot nyeltem, s mikor Harry is kijött, résnyire nyitva hagyta az ajtót. Megálltam, majd felé fordultam. Ajkát pont akkor nyalta meg, mikor szemeibe próbáltam nézni. Ajkaim elnyiltak, éreztem, hogy kezét csuklómról elkapja, majd derekamra teszi.
- Eszeveszetten örülök annak, hogy itt lehetek veled. Hogy most foghatom a kezedet, és nem egy cellában rothadok. Köszönöm, hogy mellettem álltál, és egy percig sem gondoltad meg magad! Én... Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lennél itt, Abigel! Csak... Köszönöm, hogy itt vagy nekem, és velem vagy! Nagyon szeretlek! - hangja halk volt, ennek ellenére minden egyes szavát értettem. Szívem hevesen vert mellkasomba, szavaitól enyhén bekönnyeztem.
Számát szólásra nyitottam, viszont hang nem fért ki rajta. Párszor eljátszottam ezt, mígnem megtaláltam hangomat. Harry szorítása derekamon erősödött.
- Én is nagyon szeretlek Harry! - suttogtam, majd kezemet nyakába akasztottam, illetve lábujjhegyre álltam, de még így is nagyon nehezen értem fel.
Elmosolyodott próbálkozásomon, majd lejjebb hajolt. Ajkaink egymásnak simultak, mire lehunytam szemeimet. Mély levegőt vettem, kezemet tarkójára simítottam, s meglöktem kicsit fejét. Mohón csókolt meg, keze lecsúszott fenekemre, mire közelebb léptem hozzá. Mellkasunk összesimult, éreztem szapora szívdobogását. Hajába túrtam, tincseit kicsit meghuzigáltam, mikor nyelve átcsusszant számba. Levegőm fogyni kezdett, így a lehető leglassabban elszakadtam tőle. Egyenesen a számba zihált, keze még mindig fenekemen pihent. 
- Menjünk be a szobába - nézett szemeimbe, majd elhajolt, arcát nyakamba bújtatta. Bőrömet kezdte puszilgatni, miközben keze lecsúszott combomra, és ölébe kapott. Meglepődtem, így jobban hozzá bújtam. Nem voltam már olyan vékony, mint mikor megismerkedtünk, és a terhességem alatt is felszedtem jó pár kilót. Ezért lepett meg, hogy Harry még mindig kíván.

Halkan csuktam be az ajtót, aminek később neki is döntött. Hátam keményen találkozott a fával, kezeimet felfogta fejem fölé, úgy csókolta nyakamat. Szemeimet lassan hunytam le, teljesen átadva magam neki, miközben ő beleharapott kulcscsontomba. Zihálni kezdtem, csípőmet felnyomtam, mire halkan morgott egyet. Visszatért számhoz, kezemet pedig elengedte. Vállába kapaszkodtam, alsó ajkát ezúttal én húztam meg.
Elszakadt tőlem, és az ágyra döntött. Belesüppedtem a matracba, a párnáktól nagyon nem láttam semmit se. Hallottam, hogy kuncog, mire durcás arcot vágva néztem fel rá. 
- Igen? Szóval kinevettél? - kulcsoltam lábaimat derekára, s nagy nehezen a hátára löktem, így én voltam felül. Még jobban nevetni kezdett, én pedig elvigyorodva fogtam be száját. - Ezért ma nincs szex - nevetése azonnal abbamaradt, döbbent arckifejezését látva elkapott a nevetőgörcs. Elvettem kezemet szájától, és leszálltam róla. - Elmentem fürdeni - kuncogtam, majd a fürdő felé ballagtam.
Még hallottam, hogy hangosan káromkodik egy sort.


Wattpad: Wildfire





1 megjegyzés:

  1. elképesztő jó lett a rész imádtam alig várom a újabb részt és ne haragudj meg rám hogy eddig nem írtam egy kommentet sem ide de sajna beteg lettem egy hete de mindegy is és nagyon jó író vagy :)

    VálaszTörlés