2017. április 16., vasárnap

32.Rész: Segíts!

Szép estét mindenkinek!
Az én nyuszim most ezt hozta nektek! 🐇🐇
Köszönöm a rengeteg megtekintést, viszont kommenteket nem igen kaptam:(
Viszont most ide nyomhatjátok ezerrel a kommenteket, fel is iratkozhattok!:)
Kellemes olvasást, és Boldog húsvétot mindenkinek! 🐇💓

Taylor xx

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


* Abigel Hill *

És beléptem.

Ugyan ott voltam, mint akkor. Minden apró kis emlék beugrott, s ahogy az asztalra pillantottam, ajkamba kellett harapnom. Az őrök ismét kint vártak, ahogy az ügyvéd elintézte. Harry ott ült, a bilincs ezúttal nem volt a kezén, amit furcsálltam, de nem tulajdonítottam neki különb érdeklődést. A lényeg az volt, hogy végre láthattam.
- Szia - mondtam halkan, s ajkamba harapva néztem rá. Mosolyogva köszöntött, majd felállt az asztaltól, s felém lépett. Zakatoló szívekkel tűrtem, ahogy gyengéden erős karjaival magához von. Kifújtam az eddig bent tartott levegőt, testem elernyedt ölelésében. Igaz, hasam egy bizonyos pontig közénk állt. És mi volt a babával? Eszeveszetten mozgolódott, és szerintem még Harry is érezte. Lassan elhúzódtam tőle, de csak annyira, hogy láthassam arcát.
- Jól vagy? - nézett le rám, arcán barátságos mosollyal. Volt borostája, ami mondjuk egész jól állt neki. A haja is sokat nőtt, de jól állt neki.
- Most már jól - suttogtam, s mikor elengedett, leültem vele szembe. Szótlanul figyeltük egymást egy darabig. Szemeivel engem nézett, közben mosolygott.
- Hiányoztál - mondta kis idő elteltével, majd kezét az enyém felé simította. Hagytam neki, hogy óriási meleg kezével hozzám érjen.
- Te is nekem - mondtam halkan, miközben figyeltem, ahogy ujjainkat összefűzi. Testemet elárasztotta a melegség, ami végül pirosló arcomon állapodott meg.
- Jól vagytok? - kérdezte gyengéden cirógatva ujjaimat. Egy aprót bólintottam, miközben éreztem, hogy a kicsi mozogni kezd. Felálltam, és odasétáltam hozzá. Először értetlenül nézett fel rám, mivel így magasabb voltam nála. Elkaptam kezét, amit hasamra simítottam. A kicsi eszeveszetten mozgott, s a köldököm alatt rugdosott. Harry hatalmas tenyere eszeveszett aranyosan mutatott a már kerekedő hasamon. Halvány mosollyal figyeltem kezét, ahogy lassan cirógatja pocakomat. Végül ölébe húzott.
Kezemet átlendítettem nyakán, s úgy kapaszkodtam belé.
- Ha...megszületik, megpróbálod behozni? - kérdezte szemeimbe nézve. Másik kezét combomra simította. Az anyag takarása ellenére is éreztem, ahogy átható, meleg mancsa bőrömet cirógatja.
- Nem kell behoznom, mert akkor te már kint leszel - suttogtam. Kezemet felsimítottam tarkójára. Egy ideig merengve figyelte kiszáradt ajkaimat, miközben mosolygott.

Végül az a bizonyos varázs tovább fokozódott, mikor közelebb hajolt. Ajkaink ismét, oly' sok nap, s hónap után ismét találkoztak. Hiányzott már, ahogy nyelvével végig simít alsó ajkamon, amit utána megharap. És most megkaphattam. Csókolt, s húzott magához egyre közelebb. Fejemet picit oldalra döntve faltam ajkait, tarkójáról indítva beletúrva tincseibe. Keze továbbra is hasamon pihent, illetve derekamon. Meghúzta az alsó ajkamat, mire ajkai közé nyögtem. Levegőnk vészesen fogyott, s már szédültem is az oxigénhiánytól. Végül elváltam tőle, megszakítva szenvedélyes csókolózásunkat. Lihegve döntötte homlokát enyémnek, mire szemeimet lehunytam. Orromra egy apró csókot nyomott, minek hatására kuncognom kellett. Teljesen felmelegedett testem, és jobb kedvem lett, mint mikor ide jöttem.

- Mennem kell, Harry! Már nagyon későre jár, és fáradt is vagyok - mondtam felállva az asztaltól. Órákig csak beszélgettünk jó pár csókot váltottunk, aminek felettébb örültem. Boldog voltam vele. Igen, eszeveszett boldog voltam. A szája tiszta vörös és duzzadt volt a sok csóktól, amit az órák alatt váltottunk.
- Azért még bejössz a kicsi születése előtt? - nyúlt kezem után, s szorosan fogott.
- Igen, be fogok jönni. Gondolkozz azon, amit beszéltünk. Addig én is ötletelek. Kérlek, vigyázz magadra, és ne kerülj bajba - suttogtam, majd lehajoltam hozzá, hogy egy utolsó csókot csenhessek tőle. Harry bólintott egyet, mielőtt ajkaink egyesülhettek volna. Végül megtörtént, s szenvedélyesen faltuk egymás ajkát. Kezem tarkóján pihent, miközben Harry keze hasamra siklott.
- Te is vigyázz magadra, és a babára is! - súgta alig hallhatóan ajkaimra.
- Rendben - mondtam én is olyan halkan, majd ajkaira nyomtam egy csókot, s az ajtó felé indultam.
- Abigel! - állított meg, mire beharaptam ajkamat, közben megfordultam. - Szeretlek! - felállt, közben csak nézett rám, nem mozdult.
Eközben a szívem valami eszeveszett ritmust vett fel, hihetetlen boldog voltam. Talán úgy látszott, hogy Harry kezd a jó irányba fordulni. Pedig ez konkrétan lehetetlen, tekintve a gyerekkorát.
- Én is szeretlek Harry! - válaszomat bólintással is megerősítettem, majd hátat fordítva neki, kimentem. Épp, hogy kiértem az ajtó mellett ácsorgó két őr azonnal bement.

Már este volt, s ahogy a kocsimhoz ballagtam, már egyből hiányzott. Az érintéseitől felhevült bőröm, addigra már rég kihűlt.
A kocsiba beszállva elindultam haza, az ócska kis magányba.

* Harry Styles *

Ismét a cella hűvös rácsai mosolyogtak vissza rám. Zayn az ágyamon feküdve, lehunyt szemekkel fújta ki ajkai közül a cigaretta füstöt.
- Na, megdugtad? - kérdezte csukott szemekkel.
- Baszd meg Malik - morogtam nevetve, miközben az ő ágyára huppantam. - Amúgy nem. Beszélgettünk, csókolóztunk, semmi több, de ez is elég volt. Sőt. Minden vele töltött percet imádtam. És a babánk....Zayn, a babánk a kezem alatt kezdett el mocorogni! Eszeveszett jó érzés volt - miközben meséltem, folyamatosan csak mosolyogni tudtam, úgy éreztem, semmi nem tudja elrontani a kedvemet.
- Ez mind szép és jó Harry.... - mielőtt folytathatta volna, beleszívott cigijébe - De mi lesz, miután megszületik? Nem fogod tudni felnevelni azt a gyereket - igaza volt. Teljes mértékben, vagyis...
- Akkor segíts! Segíts, te gyökér! Van jó pár nőd odakint, beszélj velük! Segítsenek, és jussunk ki együtt! Abigel ki akar vinni, én ki akarok menni, ahogy te is! Akkor segíts, te idióta!












1 megjegyzés:

  1. Aztaaaa:o ahhjj remélem hogy kijutnak! :(
    Kellemes ünnepeket neked is, en imadtam ezt a részt is!!:)

    VálaszTörlés