2016. február 27., szombat

6.Rész: Otthon

Cicuskák!:)
Ezentúl próbálok hosszabb részeket hozni, és kissé érdekesebbé venni a sztorit. Tényleg köszönöm, hogy ennyi kommentet kapok minden részhez. Csodálatosak vagytok.
Remélhetőleg a közel jövőben sem fogtok megfogyatkozni a kommentek terén. Nagy elképzelés - vagy nem -, hogy ha annyi feliratkozó összegyűlik, talán betekintést nyerhettek Dr.Styles szemszögébe, de nem ígérek semmit:D
Renget plusz ihleted adott egy könyv, aminek a "Kaszálás" a címe. Dokis, a szívsebészeten játszódik. Eléggé érdekes egy történet, szóval ha gondoljátok, olvassátok el:)
Sajnálom a késést, de igyekeztem, csak rengeteg volt a dolgom.

Kellemes olvasást, elnézést az esedékes hibákért. Kommentekre kíváncsi vagyok.!!

Taylor xx
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Abigel Hill *


Köhintettem, rendezve vonásimat. Erőt véve magamon, kezemet fehér köpenyem zsebébe csúsztatva ballagtam elé. Lepillantottam rá.
- Miért rohant a műtőből? Mi volt a baja, Dr.Styles? - hülye voltam, hogy megkérdeztem tőle. Azok után, amit tett velem, még képes vagyok ilyen nyugodt, és viszonylag kedves hangnemben beszélni hozzá.
Egy sóhajtást követően megemberelte magát, és felállt. Közelebb lépett hozzám, miközben lehajolt. Arcunk egy magasságban volt, ismét rám tőrt a pánik, s a kétségbeesés. Mi van, ha ismét megtörténik az, ami múltkor?
- Miért érdekli? Semmi köze nincs hozzá! Most pedig takarodjon ki az irodámból, Dr.Hill! - hangját felemelte, mire összerezzentem. Több se kellett, azonnal elhagytam az irodát, s végig rohantam a folyosón. A sajátom ajtaját szinte feltéptem, bezárkóztam, majd a kanapéra huppantam. Idegesen markolgattam sötétkékes tincseimet, és mélyet sóhajtottam. Olyan hülye vagyok. Talán, jobb lenne, ha inkább hazamennék, és ha ismét bejövök, csak akkor keresném meg Dr.Hunt-ot, hogy elmondjam neki a történteket. Igen, ez reálisabb lenne.
Az irodámban lévő faliórára pillantok, ahol már hajnali három van. Felálltam, levettem magamról a fehér köpenyemet, ezt követően átöltöztem az utcai ruhámba. Felkaptam táskámat, felvettem bakancsomat, kesztyűmet és sapkámat.
Lekapcsoltam a lámpát, végezetül bezártam magam mögött az ajtót, majd a lifthez ballagtam, ahol pár órával ezelőtt a meglőtt hölgy esett össze. Megnyomtam a földszinthez vezető gombot, és a lift oldalának dőltem. Szememet lehunytam, és mélyet sóhajtottam. Végül a legalsó szintre érve köszöntem a recepciósnak, majd kimentem az ajtón. Egyből megcsapott a téli, fagyos idő. Kezeimet zsebre dugtam, s ajkamat csócsálva, gyalog ballagtam haza.
Az ajtóhoz érve előhalásztam kulcsaimat, amik segítségével sikeresen bejutottam a házba. Halkan letettem kabátomat, bakancsomat és táskámat végül az emeletre mentem.

Halkan mentem be a szobánkba, ahol Owen halk szuszogása töltötte be a teret. Elmosolyodtam, majd a fürdőbe battyogtam. Gyors letusoltam, magamra vettem pizsamámat, lekapcsoltam a villanyt, majd bebújtam barátom mellé. Felém fordulva az oldalán szuszogott, kissé elnyílt ajkakkal. Sajátomba harapva mosolyodtam el, kezemet mellkasára simítottam, közben jobban magamhoz húztam.
Owen mormogott egyet, erős karját derekam köré fonta, arcát nyakhajlatomba döntötte. Mellkasunk összesimult, elmosolyodtam, miközben kezemet tarkójára vezettem és lehunytam szememet. Végül engem is elragadott az álom, így elaludtam.

----

Laposakat pislogtam, míg szemem meg nem szokta az erős fényt. Nyöszörögve nyújtózkodtam ki, majd hajamba túrtam. Az ágy mellettem üres volt, viszont Owen helyén egy levél volt. 
Felkaptam a papírlapot, amit kezembe szorongatva mentem le a konyhába. Belépve, édesanyám ide - oda rohangált. 
Az asztalon már egy nagy bögre kávé várt. 
- Jó reggelt - mondtam rekedtesen, a levelet az asztalra tettem, majd anyámhoz léptem. Arcára egy cuppanós puszit nyomtam. Elmosolyodott, és megölelt. 
- Szervusz, Abigel. Hogy hogy ma nem mentél dolgozni? - időközben leültem, és beleittam a kávémba.
- Tegnap, jobban mondva hajnalban elég sok dolog történt. És van pár nap szabadságom, amit még nem vettem ki. Jobb, ha inkább most veszem ki azt a bizonyos pár napot - az utolsó mondatot csak motyogtam, remélve, hogy anyám nem hallja meg. 
Leült mellém, tekintetét kerültem, fejemet lehajtottam és a bögrét piszkáltam. 
Kezét kezemre tette, mire rá néztem.
- Abigel, Kincsem. Ha bármi nyomaszt, vagy ha szeretnél róla beszélni, Én  itt vagyok, és tudod, hogy bármikor meghallgatlak - mélyet sóhajtottam, és beleittam kávémba. 

Végül mindent elmeséltem Anyámnak, egészen Dr.Styles megjelenésétől, de kihagytam azt, hogy a falnak nyomva szorította meg a kezemet. 
Figyelmesen hallgatott, mindenét rám szentelte, nem szólt közbe, néha bólintott. 
Mikor befejeztem a mesélést, megittam az utolsó korty kávémat, és a véleményét vártam.
- Figyelj, Abigel. Lehetséges, hogy csak Te látod ilyennek azt a doktort. Miért nem adsz neki egy esélyt? Miért nem akarod megismerni? - felment bennem a pumpa. Miért nem lehet azt megérteni, hogy én már az első perctől kezdve gyűlölöm? Már a kisugárzása is rossz, nem értem a többi embert, mit szeretnek benne.
- És nekem miért nem lehet igazam? Miért van az, hogy mindenki, de még Te is Dr.Nyálgép Styles mellé áll? Nem is ismered, de abból, amit mondtam már csak azt tudod leszűrni, hogy tök kedves! Pedig ez nincs így! Olyannyira védi mindenki, de arról senki nem tud, rajtam és rajta kívül, hogy mit csinált velem! - időközben felálltam, és idegesen tettem a bögrét a mosogatóba, kissé talán túlságosan is hangosan.
- Abigel, kérlek! Nyugodj meg, vegyél mély levegőt, és gondold át a dolgokat! Biztos, hogy nem olyan nagy eget rengető dolgokat tett ellened ez a Dr.Styles. Mindenki érdemel egy esélyt - állt fel anyám, és elém sétált.
- Ez nem ilyen könnyű, anya! Te nem tudod, hogy miket csinált velem, mégis mellette állsz. Hihetetlen! Már semmit nem mondhatok el senkinek? Már senki nem akar nekem hinni? Ezt nem hiszem el! - indultam el az emelet felé. Hallottam, hogy anyám utánam kiabál, de a tömérdek dühtől nem nagyon tudtam vele foglalkozni.
Hangosan csaptam be magam után az ajtót, és akárcsak egy tinilány, az ágyra hasaltam. Talán kissé túlreagáltam a dolgokat, és tényleg rám férne a pihenés. De akkor is. Egy alapon nekem van igazam. Semmi kedvem sincs megismerni Dr.Seggnyalót. Egyszerűen unszimpatikus.

* Este *

Egész nap a szobámba gubbasztottam, tévét néztem, aludtam, vagy csak a gondolataimba meredtem. De legfőképp Dr.S-en gondolkodtam. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből mindazt, amit anyám mondott vele kapcsolatban. Lehet, hogy tényleg igaza van.
Nem! Nem és nem! Nincs igaza, Abigel.! Rohadtul nincs igaza, ne hagyd, hogy befolyásoljon!  


Olyannyira elment az időérzékem, hogy már csak az ajtónyitódásra figyeltem fel.

Owen fáradtan esett be az ajtón, ingét kezdte el kigombolni, közben tekintetét rám vezette. Álmosan elmosolyodott, miközben lehúzta magáról az anyagot. Ajkamba harapva néztem végig tökéletes, izmos, kidolgozott mellkasán, majd felültem.
- Szia - mondtam, közben feltérdeltem, és ránéztem. Lehajolt hozzám, hatalmas, meleg kezét arcomra simítva hajolt ajkaimra, és egy forró csókkal üdvözölt. Tarkójáról indítva túrtam vörös tincsei közé, mire számba nyögött. 
Végig döntött az ágyon, erős, izmos keze derekamra simult.
Hosszas csókcsata után nagy nehezen elváltunk egymástól. Lihegve döntöttük össze homlokunkat. Szememet lehunytam, kezeimet nyakába akasztottam.
- Hiányoztál - mondta egyenesen számba. Halványan elmosolyodtam, és végig simítottam mellkasán.
- Te is hiányoztál - Owen leült mellém. Mögé másztam, és vállát kezdtem el masszírozni. Barátom jólesően felmordult, fejét néha - néha oldalra döntötte.
- Történt valami a kórházban? - kérdeztem kíváncsian, miközben masszíroztam.
- Frontális baleset történt, ide - oda rohangáltam. Azt hittem, hogy ma is bemész. Talán történt valami? - hangja fáradtról aggódóra ugrott. Ajkamba haraptam.
- Nem, csak van egy pár nap szabadságom, de holnap már megyek. Beszélnem kell apáddal - mondtam halkan, miközben végig simítottam forró hátán. Owen felém fordult, és kíváncsian nézett rám.
- Történt valami baj? - kezét arcomra simított, miközben kérdőn fürkészett. 
- Csak annyi az egész, hogy tegnap éjjel ismét gyilkosság történt a kórházban. A folyosón ballagtam, mikor nyílt a lift, és egy meglőtt nő esett össze a lift előtt. Minden bizonnyal valaki itt lőhette meg. Nem élte túl, de a golyót eltávolítottuk. Dr.Styles kirohant a műtőből, Én pedig utána mentem. Meglehetősen ideges volt valamiért, de végül magára hagytam. Ma pedig sikeresen összevesztem anyámmal - sóhajtottam, és ölébe csúsztam, hogy magamhoz ölelhessem. Owen karjait derekam köré tekerte, s hajamba csókolt. Állát megtámasztotta fejem búbján. Beszippantottam bőre kellemes, férfias illatát, arcomat nyakhajlatába döntöttem.
- Minden bizonnyal megrázta Dr.Styles-t a nő látványa. Ilyen megeshet - csak szemet forgattam, inkább nem szólaltam meg, nem akartam vele is összeveszni, akárcsak anyámmal.

Végül Owen-el együtt fürödtünk le, majd lementünk. Anyám már a szobájában volt, így kettesben vacsoráztunk, meglehetősen későn.
Elmosogattunk, azután felmentünk a szobánkba. Owen már szinte alig látott a fáradságtól.
Befeküdtünk az ágyba, kikapcsoltam a tévét, majd hozzá bújtam. Mellkasára döntöttem fejemet és lehunytam szememet. Percek múlva már csak Owen szuszogását lehetett hallani.


5 megjegyzés:

  1. Oké, én imááádom :D
    Nagyon-nagyon tetszett, bár hiányolom, hogy ilyen kevés Harry-Abigel jelenet van :( TÖBBET, TÖBBET, TÖBBET!!! :D
    Owen nagyon cuki, de ő csak exbarátnak jó, sajnálom :( Szóval hamar ki kell iktatni :D

    Egyébként tuti, hogy Harry áll minden mögött, rohadtul gyanús! :D
    Hatalmas ölelés,
    Brynn :*

    VálaszTörlés
  2. Istenem,hogy én mennyire,de mennyire vártam ezt a részt és nem kellett csalódnom mivel eszméletlenül jó lett, úgyan úgy mint a többi;)) Persze Harry hiánya egy kicsit megviselt, de hát róla se szólhat minden rész. Várom a következőt❤❤

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó! Várom a kövit. Nagyon jl ísrsz ☺️

    VálaszTörlés
  4. Szia! Vár egy kis meglepi a blogomon ☺ http://nniallhoran.blogspot.hu/2016/03/dij-1.html?m=1

    VálaszTörlés
  5. Hát..én ezt imádtam még több ilyen jó részt siess a következővel!

    VálaszTörlés