2016. március 29., kedd

10.Rész: Este

Szép estét!
Igen, kellett nekem éjfél előtt öt perce hozni az új részt. 
Nem akartam, hogy csalódjatok bennem, sajnálom.
De még húsvét van! És mindenkinem boldog nyuszit, remélem a csajsziknak sok locsoló jutott:)

Kommenteket és feliratkozásokat!! 

Kellemes olvasást mindenkinek!

Taylor xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
* Abigel Hill *

Gondolkozásom után nagy nehezen rendbe tettem magamat, majd elindultam a nővérkék felé. Voltak az osztályon kedves, szeretni való nővérkék is. Főleg a műtős asszisztensek. A nővérszobába mentem, ahol két számomra kedves hölgy ült, kezükben egy - egy bögrét szorongatva. Érkezésemre felkapták fejüket, elmosolyodtak, mire Én is.
- Juuj! Van süti is? - haraptam ajkamba. Bólintottak, hívtak, hogy üljek le melléjük. Végül teljesítettem a kérésüket, és leültem. Beszélgettünk, kávéztunk és még sütit is ettünk. Olyannyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy a csipogóm riasztott vissza.
- Sajnálom, de mennem kell - húztam el számat - Úgy tűnik, hogy ismét megindul az élet - kuncogtam fel halkan. Elköszöntem tőlük, és már indultam is a folyosóra. Liften hozták fel sorjában a hordágyakon lévő betegeket. Az egyik nő igazán meglepett. Szemei kisírtak voltak, miközben vállán tartotta kézfejét. Ajkaim elnyíltak, ahogy tekintetem nyakára siklott. Az említett testrész bal oldalából egy villa állt ki. Azta..

A későbbiekben hívtam pár nővérkét, akik segítettek nekem. Elvitték ct vizsgálatra, és vettek vért. Épp a kórlapját néztem, amit elkezdtek a nővérek, mikor Dr.Styles lépett be a kórterembe.
- Dr.Hill, van egy szabad perce? Megjött a ct vizsgálat eredménye, és ezt jobb, ha látja - harapott ajkába, miközben közelebb lépett hozzám.
- Egy pillanat Mrs.Goldwin - néztem az ágyon ülő hölgyre. Kapott infúziót, és érzéstelenítőt. Dr.Styles után mentem, hogy megnézzük a képeket.
- Amúgy meg, miért is foglalkozik az Én esetemmel? -tettem kezeimet karba, miközben felnéztem rá. Feltette a képeket a lámpa elé, így tökéletesen láthattuk, ahogy a villa mennyire is a bőrébe fúródott.
- Nincs jobb dolgom. Szinte mindegyik rezidens egy - egy beteggel van. Én pedig hamarosan megyek haza, szóval van időm - vigyorgott. Megnéztük a képet, beszéltünk pár dologról.
Végül eltettem a fotókat egy mappába, és tájékoztattam Mrs.Goldwin-t. miszerint egy kisebb beavatkozás keretein belül kiszedem a villát, és még csak nem is kell betolnunk a műtőbe. A későbbiekben megadta a telefonszámát a férjének, akit felhívtam. Végül egy zártabb kórterembe toltuk, ahol az oldalára fektettük, s steril kendőket tettünk a nővérekkel együtt a villa köré, majd felhúztam egy kesztyűt. Ezek után befertőtlenítettem a villa körüli részt.
- Mr.Goldwin, kérem terelje el a felesége figyelmét, hogy ne legyen annyira fájdalmas, mikor kihúzom az evőeszközt! És után elmondhatnák, hogy mi is történt valójában, mert a felesége eléggé meg volt ijedve, és dadogott - mondtam a férje nézve. Végül ajkamba harapva markoltam meg a villát, amit egy rántással kihúztam. Csak felszíni sérülés volt, így csak le kellett fertőtleníteni.
Kidobtam a kesztyűt, majd levettem a kendőket, majd a kórlapot néztem át, miközben a férj belekezdett a mondandójába.
- Eléggé fiatalok vagyunk, mondhatni friss házasok. Épp az egyik híresebb étteremben ebédeltünk, és beszélgettünk. A feleségemnek leesett a villája, és bemászott az asztal alá. Már csak annyit éreztem...hogy... - hangja elakadt, mire értetlenül pillantottam fel a kórlapból.
- Hogy? - ráncoltam homlokomat. Mrs.Goldwin lehajtotta fejét, arca pírba borult, szemeit lehunyta.
- A feleségem ki akart elégíteni, s kezdésnek lehúzta a sliccemet, és...és...megharapott ott. Én pedig, tényleg nem akartam de...a kezemben egy villa volt, és...én...beleszúrtam a nyakába a villát. De...nem akartam - rázta meg fejét a férfi. Ajkaim elnyíltak a meglepődéstől. Owen sosem volt ilyen...de még éttermekbe sem szoktunk járni, nem hogy még asztal alatt elégítsem ki.
- Oh... - csak ennyit tudtam kibökni, miközben a házaspárra néztem. - Remélem tanultak az esetből - csuktam le a kórlap tetejét, és ajkamba haraptam.
- Az egyik rezidens meg fogja magukat látogatni, és aláírnak pár lapot, majd mehetnek. További szép napot - fogtam velük kezet, majd kimentem. Hmm... de még így is szeretik egymást, pedig a férfinak majdnem leharapták a büszkeségét. És még is itt vannak.

Az irodámba beérve letettem pár papírt, amit később mappákba tettem. Végül felöltöztem, majd elindultam gyalog haza. A telefonom csörgött, amit később felvettem.
- Szia Owen - haraptam ajkamba. A háttérben tévé hangot hallottam. Szóval Ő már otthon van.
- Helló, Édes! Gondoltam szólok, hogy már itthon vagyok. Áthívtam a haveromat, aki már kíváncsi rád - halkan felkuncogott. Homlokomat kéntelen voltam ráncolni. Owen-nek nincsenek is barátai, vagyis...van egy pár, de azok New York-ban. Nem hiszem, hogy ilyen váratlanul jönne el hozzánk az egyik barátja.
- Öhm...rendben. Hamarosan otthon vagyok. Szia, szeretlek - mondtam, de nem adott választ. Kinyomta. Csalódott voltam, mert ezt tényleg nem értettem.
De ami a legfontosabb volt, hogy ki az a rejtélyes haver? 

Evvel a gondolattal mentem haza. A házba beérve, a nappaliból beszédfoszlányok, s a téve hangja szűrődött ki. A villany sehol nem égett, csak a nappaliban lévő tévé képkockái nyújtottak egy kis gyér fényt. Értetlenül dobtam le táskámat, rúgtam le cipőmet. Levettem kabátomat, majd lassú léptekkel mentem be a nappaliba, vagyis a küszöbnél megtorpantam, s csak néztem a két nevető férfira, akik egy focimeccset néztek. Ott ült, Ő. Dr.Styles, s mikor észrevett, vigyorogva indult meg felém.
- Maga lenne a meglepetés? - nyeltem nagyot, miközben felpillantottam rá. 
- Bejön, mi? - fülemhez hajolt, lehelete perzselte bőrömet, a szívem a torkomba dobogott, a légzésem rendezetlen volt. Hátrább kellett lépnem, még mielőtt helytelen dolgot cselekedhettem volna. 
- A konyhába leszek, csinálok valami vacsorát, mivel gondolom Owen nem csináltál - haraptam ajkamba. Barátom rám se figyelt, csak a focimeccset bámulta. 
Mélyet sóhajtottam, s a konyhába indultam. Mivel sötét volt, tapogatóznom kellett. Hirtelen a falnak simulva találtam magam. Styles előttem állt, mellkasunk egybesimult, szapora szívverését még Én is érezhettem.
Ám mind ez szertefoszlott, mikor a fülembe suttogott.
- Amit elmegy Hazz, egy forrót szeretkezünk - Owen dörmögött a nyakamba. A szívem mintha megállt volna egy percre. Az előbb...az előbb komolyan Dr.Harry Styles-t képzeltem magam elé, ahogy a falra ken, s várom, hogy...hogy...egybeolvadjunk?







6 megjegyzés:

  1. Imádom!!! Istenem Harry *~* Owen meg még mindig nem szimpi :/ ohh minnél előbb a kövit ;)

    VálaszTörlés
  2. Egyszerűen aww ❤❤ Siess a következővel 😊❤❤

    VálaszTörlés
  3. Egyszerűen aww ❤❤ Siess a következővel 😊❤❤

    VálaszTörlés
  4. Sziasztoook!:)
    Köszönöm, hogy megszántatok pár kommenttel, nagyon sokat jelent:)

    Taylor xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kérdés új rész mikor lesz? ^^ már olyan "régóta" várom az új részt :'DD :33

      Törlés